A létra (Happy End)

Amikor egy házfalakkal teljesen körbezárt udvarban a megszokott helyéről elveszed a falhoz támasztott létrát, gondolj arra, hogy ezzel az aprócska mozdulattal gondot (is) okozhatsz…

Igazán nem kívánom senkinek az én elmúlt három napomat.

Vélhetőleg Berci se érezte túlságosan jó magát, amikor nem találta helyén a „kiutat”, mert a létrán még le tudott mászni a szomszéd  udvarába, de egyszer csak „eltűnt” a visszaút….a szomszéd néni elvette szokott (nyári) helyéről, a fal mellől, a létrát és berakta a fészerbe…

Közben én a környék összes postaládáját teledobáltam röpcédulákkal, villanyoszlopokra és mindenféle helyekre felragasztottam a hirdetést, beadtam a közeli kis boltokba is…

És lám elért az üzenet ahhoz is, akihez kellett….a szomszéd nénihez….

Amikor szombat délután több helyre is becsöngetem, nem volt otthon. Amikor vasárnap délelőtt ismét más lakásokba és intézményekbe csengettem be, akkor sem volt otthon. Viszont  este megtalálta a levelemet. Neki  nincs cicája, ezért tűnt fel másnap délelőtt (ma, hétfő), hogy macskanyávogást hallott a fáskamrájából. Megpróbálta ugyan a macskát hívni, de se kijönni nem akart, se megfogni nem engedte magát. Gondolta, hogy ez lehet a keresett macska – felhívta a megadott telefonszámot.  (Persze nem tudva, hogy a szomszéd vagyok, mert csak telefonszámot adtam meg, címemet és nevemet nem.)

Gondolhatjátok, két percen belül ott voltam és hazahoztam  halálra rémült cicámat.

Igazán mondom, nem tudom, melyikünknek volt rosszabb az elmúlt idő. Neki, aki sehogy se tudott kiszabadulni onnan, ahová három napja még be tudott mászni, vagy nekem, akinek a lelki szemei előtt a legborzalmasabb képek sora futott le naponta százszor….

Nos, én már semmit nem kérek karácsonyra, nekem  ennél szebb ajándékot senki nem tud adni.