"...A legtöbb
ember kinyitatlan ajtók mögött él tétován. Hordja a múltját, mint egy
hasznavehetetlen kabátot. Tudja, hogy már régen nem melegít, régen csúnya,
kopott, foltos, színe hagyott, s régóta nem is illik hozzá. Aztán álldogál a
kirakat előtt vágyakozva, nézve az újat, s mégis tétova. Áldozni kell rá. Meg kell dolgozni érte. S
különben is, a régi bírja még egy darabig. Míg le nem szakad róla...."
Idézet a két napja ajánlott cikkből: http://www.harmonet.hu/psziche/53286-felelmetesek-a-gondolataid.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése