Mese az én öreg faliórámról

Ez az óra gyerekkorom óta hűséges kísérőm.

Bár eredetileg nálunk a nappaliként is működő (ma azt mondanám lakó-) konyhában lógott a falon, a két nagy tálalószekrény között, pont a varrógép fölött, már régóta  a szobámban a helye.

Kezdettől fogva tudtam, hogy Nagymamám „családi öröksége” – és egész életemben nagy becsben tartottam. Mióta nálam van, csak a láncát kellett cserélni, illetve arra ügyelni, hogy egyenesen (függőlegesen) álljon. Egy ideje nem jár, mert a drágalátos macskáim a lelógó láncával kezdtek játszani és féltettem, hogy lerántják egy óvatlan pillanatban…De bármikor újraindítható lenne. Kellemes ketyegő hangjával  engem nem zavart, ütni félkor egyet szokott és egészkor annyit, ahány óra van.

Az „Antik tárgyak” blogjában látott óra-sztori elolvasása után  jutott eszembe, hogy én is bemutassam Őt – hiszen megérdemli, nem csak szépsége, hanem matuzsálemi kora miatt is.

Tudtam, hogy a hátán van valami évszám, de nem emlékeztem rá pontosan, milyen. Most, hogy lefotózzam szétszedtem,  eléggé meglepve számoltam utána, hogy bizony ez az óra jóval öregebb a dédapámnál is. Ő ugyanis 1873-ban született, ezt az órát pedig a legjobb esetben 1888-ban készítették, de érzésem szerint akkor inkább csak javították,  a hátlapján található „jótállási dokumentum” tanúsága szerint. Márpedig dédpapa 15 évesen biztos se nem vett, se nem javíttatott faliórát.

Az 1888. 6/7 dátum mellett az szerepel, hogy „Egy évi jótálás” . A tisztességes órás, akinek elég nehézkesen olvasható ki a neve, meglehetősen eredeti módon írta meg a jótállási igazolását. (Töpisulka Golimár Mór  ? - én ezt a nevet olvasom ki, persze meglehet, nem ez a jó olvasat.)

Az óra hátlapján a felirat:  „Pete Ferencz 40…ko.  súly, inga, vám”  talán arra utal, hogy  ez az óra később, már amikor dédapám  tulajdonában volt, akkor is javításra szorult ? (P.F. dédapám neve) Talán a fent említett fém részeket kellett cserélni/javítani/netán pótolni ? Vagy talán utaztatták valahová, s mint törékeny árúért, vámot kellet fizetni ? És hogy nem csomagban utazott, csak kézen-közön hozta el valami vasutas annak oka lehetne az is, hogy dédapám a vasútnál dolgozott. Vagy mint manapság, a csomagban belül, akkor is fel kell tüntetni, kinek, mit küld az ember ?  

Ez már mindörökre rejtély marad…

Hát bizony, ha  tudna beszélni ez az óra, lenne miről regéljen, a felette elmúlt minimum 123 (vagy netán több) év alatti történésekről. Csoda, hogy ilyen épségben megmaradt.