Felfedezem a városom…

Érnek néha meglepetések.

Bent jártam a városban, s mivel volt egy kevés időm egy megbeszélt randevúig, „csak úgy”  bekukkantottam a hajdan volt Czinderi utcába.

A „régi-pécsiek” talán emlékeznek erre a kis koszos, keskeny, talán járda-nélküli utcácskára, a hajdan-volt Sopianae Gépgyár mögött. Nem is olyan régen láttam is róla egy fotót – de vagy egy óra hosszat keresgéltem, s nem találom hol is lehetett. Tán diasorban ? Sajna tényleg nem tudom…Szívesen csatoltam volna most ide. Arról volt híres, hogy egy időben itt éltek az örömlányok. Magas, szürke, apró-ablakos, emeletes épületek voltak itt és soha nem sütött be ide a nap…Ahogy körbejártam a területet, a szálloda mögött egyetlen rövidke, régi faldarabot találtam – mindent eltüntettek az építkezés során abból, ami itt volt hajdanán…Kivételesen ezt nem sajnálom.

Be kell valljam, az Árkád elég régóta áll már, de én erről a nyugati oldaláról még sosem közelítettem meg. Mi több, azt se tudtam, hogy innen is be lehet menni. Most aztán felfedeztem a terepet. Van itt szálloda, játékterem, kisebb üzletek, mindenféle iroda-szerűségek. És van egy szépen karbantartott, tiszta park. Az az érzésem, hogy ez nyáron még szebb. Mert a tér közepén a deszkával letakart izé alatt én valamiféle vizes létesítményt, kis vízesést, vagy csorgót sejtek. Majd megnézem nyáron is. A Rákóczi úti és a Bajcsy Zs. úti házak  belső udvarai-falai is egészen új, eddig sosem látott  képet mutattak  nekem. Eszembe is jutott a pár éve meghalt Péter Gizi – emlékszik-e rá még valaki ? A Pécsi Nemzeti Színház színművésze volt, s itt lakott a Bajcsy K-i oldalán lefotózott zöld emeletesben…

Azt is tudom, - valahol olvastam egyszer rég – hogy ezen a belső területen valaha hatalmas park volt, amit ebből a látószögből most elég jól el is tudok  képzelni.

Kár, hogy a Városháza tornyába nem lehet bármikor felmenni. A tavalyi látogatásomkor részben nagyon rossz volt, részben igen rövid volt az idő, el lehetne nézelődni onnan fentről többször is, hosszabban is. Arról már nem is beszélve, hogy milyen szívesen repülnék újra egy sétarepülővel kicsit itt a belváros fölött. Nagyon rég volt, amikor egyszer alkalmam adódott erre, s emlékszem, micsoda élmény volt, hogy felfedeztem a Frühweiß völgyet (aki nem tudná, ez a Székely Bertalan utca – gyerekkorom színtere) és egyáltalán, úgy az egész nagyon másképp néz ki madár-távlatból. Nekem igencsak tetszett.

Az ember leél egy életet a szülővárosában, mégis meglepődik néha, hogy ennyi idő után is lehet felfedezni „újdonságokat”, melyekről nem is tudott eddig – és most nem a föld alatt lévő, láthatatlan kincsekre gondolok. Ha morgok  is néha, azért szeretem ám én ezt a várost…

Aki nem látta, íme néhány fotó a fenti helyszínről: