„A
beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A
kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés,
türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből
ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.”
(Tatiosz)
Napok
óta gondolkodom ezen a 3 mondaton. És őszintén szólva, nem tudom, igaz-e, vagy
csak magyarázkodás. Megmagyarázása annak, hogy egy bizonyos (többnyire kényes)
témával kapcsolatban miért nem merünk/akarunk véleményt mondani.
De
jó dolog-e ez ?
A
hallgatás nem jelent-e gyávaságot is ? A véleményem nem-vállalását, az
eltitkolást ?
Hiszen
van az a mondás is, hogy „A hallgatás beleegyezés” – na jó, de mibe ? Ha nem szólsz, azzal épp azt nem mondod meg, hogy adott esetben
mivel értesz/nem értesz egyet.
Képtelen
vagyok megoldani a rejtélyt és megtalálni a helyes utat. Én – a magam esetét
tekintve – igenis gyávaságnak, vagy bizonyos értelemben kényelem-szeretetnek, a
rizikótól való félelemnek tartom a
hallgatásomat.
Egyelőre
’persze’ hallgatok.
Kérdés, milyen témában vállalod a hallgatást. Bizony van az a mondás is " hallgattál volna, bölcsebb maradtál volna... "( ezt ne vedd személyeskedésnek).
VálaszTörlésAz életünk tapasztalatai során eljuthatunk a bölcs belátásra nem érdemes mindig rögtön kimondani a gondolatainkat. Ezt inkább magán jellegűekre értettem, de természetesen ami a közügy azt nem szabad kimondatlanul hagyni, mert akkor soha semmi nem mozdul előre.
Szép napsütésest kívánok arrafelé, mert itt igencsak beborúlt!
Ha rosszul érzed magad a hallgatás miatt, akkor inkább mondd ki! Biztos vagyok benne, ha olyan dolog miatt hallgatnál, ami másnak fájdalmat okozna, akkor fel sem merülne a kérdés, hogy kimondd-e.
VálaszTörlésSzerencsére, korunknál fogva már egyre kevésbé vagyunk zsarolhatók, ez pedig nagyban növeli az őszinteségi faktorunkat. A hiúságunk is lassan eltűnőben van, szintén a korunk miatt, és így az sem olyan tragikus, ha néha-néha tévedünk (különösen, ha be is merjük vallani).
Na, ezt megint eléggé "kacifántosra" sikeredett megírnod ! hagyján, hogy keveredik benne pl. az, hogy magánügyben, vagy közügyben ?-ami (szerintem) fontosabb : kérik-e, igénylik-e a véleményedet ? Mert ha igen, akkor mondjad ki!- viszont ha nem, akkor jobb ha hallgatsz !
VálaszTörlésTermészetesen én is igen gyakran képtelen vagyok befogni "pofámat!" -épp' pár napja tapasztaltam meg (fiúk társaságában!)- egy-egy nem egészen megfelelő szó értelmezéséből is már ki-ki mekkora galibát képes csinálni ! Sajnos a magyar nyelv már csak ilyen ! (?)
Most pl. csak az jutott eszembe, hogy pl. a "gyávaság" és az "eltitkolás" szavaknak is mennyi szinonimája van.
Na, de nem bonyolítanám jobban.
Mellesleg : együttérzésem !
Bizony nem egyszerű a válasz...mikor is kell beszélni ? Egy biztos, egy ideig "érlelni" a dolgot - az tán nem árt...
VálaszTörlésNekem is gondot okoz,hogy mikor
VálaszTörlésszólaljak meg, és mikor aludjak
egyet a mondandóm közlése előtt.
Néha jobb a hallgatás, de előfordul,
hogy bűn...