Szívélyes üdvözlettel….

Merengtem pár napig, hogy érdemes-e erről beszélnem, de – bevallom – könnyebb lesz a lelkemnek, ha a terhet itt, szavakba öntve letehetem.

Költői a kérdésem, őszintén szólva nem is nagyon várok rá választ: Miért van az, hogy  elküldök 53 db. húsvéti üdvözletet (=E-mailt) – köztük igen „JÓ” ismerősöknek – és közülük vagy 14-en a fülük botját sem mozdítják ? Nem divat ma már a húsvéti jókívánság ? Hiszen ez a gépi, még csak pénzbe sem kerül…

Nem, higgyétek el, ez most nem az öregasszony sértődöttsége (olyasmi is van bennem sokszor, nem titkolom)– egyszerűen értetlenül állok a dolog előtt. Ha én esetleg olyan valakitől kapok üdvözlőlapot, akinek én valami ok miatt nem küldtem, akkor valami kedves szövegel „kibeszélem” magam, elnézést kérek, és utólag kívánok valami jót. Megesett már velem. 

De igenis fájdalmas, ha olyan emberek, akikkel kifejezetten jó a kapcsolatom, se nem írnak, se nem veszik fel a telefont….Ennyire azért senki se elfoglalt – gondolom én, különös tekintettel, hogy a „bűnösök” egy jó része nem is dolgozik, nem hivatkozhat arra, hogy annyi volt a munkája, hogy erre már nem jutott idő.  Sajnálatos módon még rokonok is vannak ezen a listán…

Most karácsonyig gondolkodom, és még az is meglehet, hogy a következő ünnepen én leszek az, aki nem küld senkinek jókívánságot….Mert hát minek is ? Az ünnep ettől függetlenül is „megtartatik” és ha jó lesz, az nem az én kívánásomon múlik.

Így is fel lehet fogni a dolgot, csak ezt én egy újabb „szálszakadásként” értelmezem – és mint múltkorában írtam, már rég nincsenek szemfelszedők….

 

Kép:  http://goodgirls.lapunk.hu/kepeslap_k uldes.php?u=88219&t=1&a=99276