Fantasztikus vasárnap ! (Bocsánat, ez hosszú lesz)

Ma jött össze végre, hogy ráértem vasárnap d.u. és el tudtam menni az új Galériába (Zsolnay negyed). Én eddig még minden kiállítást ebben az időpontban néztem meg, részben az ingyenesség miatt, részben pedig azért, mert úgy tűnik, magyar ember vasárnap ebéd után nem jár képkiállításra. Márpedig ez a tény számomra igen fontos, nem csak azért, mert így könnyebb fotózni, hanem azért is, mert óriási élmény ebben a hatalmas kiállítótérben a híres-neves alkotásokkal „kettesben” lenni. Aki ilyesmit nem tapasztalt, nem is értheti, miről beszélek… 

Örömmel fedeztem fel általam ismert neveket, (nem fogom őket felsorolni, volt sok) rácsodálkoztam, Kerényi Jenő kicsike Csontváry szobrára – melynek nagyobb változata a Sétatéren áll, elbámészkodtam Bukta Imre bádogos-kukoricás (!)-disznós képe előtt, titokban picikét megérintettem Keserű Ilona „Hullámzás”-át, elmeditáltam, mi is lehet az S.P.Q.R. – nem szégyellem én bevallani, nem tudtam, de most már tudom. ( http://hu.wikipedia.org/wiki/S._P._Q._R.)   Álltam egy darabig magamba szállva és különös kérdéseket feltéve Zoltán Sándor: „A Schmidt kert II.” c. alkotása, és még jó néhány másik kép előtt.
Mint mindig, most is az első (fotózós) kör után kiválasztottam egyet, El Kazovszkij „Az utolsó állat és a ruméliai csillag találkozása  I-XV” címűt. Szerencsére még ülő alkalmatosság is volt előtte, nézhettem kényelmesen. Meg gondolkodhattam rajta kényelmesen.
Nem tudom, tán nem is akarom felsorolni a benyomásaimat, gondolataimat. Ajánlani viszont minden pécsinek ajánlom, szánjon a kiállítás megtekintésére egy kis időt – nem fogja megbánni. Július 17-ig van nyitva.
Az alábbi ismertető innen való: http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=972 Érdemes elolvasni, ill. ezen a címen, a szöveg végén vannak a kiállított festmények, szobrok alkotói is felsorolva, (74 + 12 fő) amit viszont már nem másolok be ide.

„Már a XIX . század végén felmerült a gondolat , hogy kialakítsanak egy olyan fővárosi gyűjteményt , amely tudatosan felvállalja a kortárs művészet támogatását , műtárgyak gyűjtését, vásárlását.
A Fővárosi Múzeum megalakulásával az akkori fővárosi vezetés eredetileg a fiatal, tehetséges képzőművészek támogatására törekedett, hogy a műtárgyak megvásárlásával lehetőség nyíljon számukra a tanulmányaik folytatására. Ehhez a célhoz hozták létre a Ferenc József  koronázási jubileumi-díjat, mely természetesen egy igen változatos anyagot hozott létre, igazodva a mindenkori ízléshez, elvárásokhoz
Az Első világháborút követően a 30-as évek elején az egykori Károlyi-palota megvásárlásával új lendületet kapott a Fővárosi Képtár, melynek első kiállítása 1933-ban bebizonyította életképességét és fontosságát. Az akkori igazgató Csánky Dénes egyfelől a tehetséges fiatalok támogatása és az elfogulatlan gyűjtés mellett tette le voksát, melynek legfontosabb üzenete volt, hogy a főváros képtára nem szegődhet egyik művészeti irányzat szolgálatába. Hamarosan a Képtárt a múzeumok hálózatába soroltatták, majd adományként az óbudai Schmidt - kastély megszerzésével a jelenlegi helyszínre költözött a várostörténeti múzeumi anyag és a képzőművészeti anyag megmaradó része. Ettől kezdve a Képtár valódi múzeummá fejlődött és elkezdődött a meglévő anyag hiányosságainak pótlása és tudatos fejlesztése, a kortárs művészet teljes-körű bemutatása. A szerzeményeket rendszeres kiállításokon mutatták be.
A Második Világháborúban jelentős veszteség érte az épületet és a gyűjteményt is, mégis ez a Képtár nyitotta meg elsőként kapuit a közönség előtt. Az 50-es évek eleji központosított intézkedéseit követően a 60-as években állt talpra az intézmény, vállalva a főváros mindenkori szellemi és művészeti arculatának bemutatását, megkezdődhetett a műtárgyak szakmai kezelése, rendszerezése. Persze az anyag az akkori politikai jelenlét miatt is igen eklektikus, melyben a viszonylag sok "irányvonalas"- művészi alkotás mellett, számtalan érték is megtalálható, mint Schaár Erzsébet, Barcsay Jenő, Kondor Béla vagy Vilt Tibor.
Az 1973-at követő szemléletváltozásnak köszönhetően az Európai Iskola művészei (Bálint Endre, Czóbel Béla, Gadányi Jenő, Korniss Dezső, Martyn Ferenc, stb.) mellett már ott voltak láthatók Keserü Ilona, Lakner László, Vajda Lajos és Ország Lili munkái is. Ezek bizonyítják, hogy kiváló szakmai munka folyt az intézményben. A gyűjtemény töretlen fejlődését mutatja, hogy a szórványvásárlásoknál számottevőbbé vált  tudatos gyűjtése a közelmúlt kortárs műveinek. Így az újabb szerzemények (Bak Imre, Birkás Ákos, Bukta Imre, El Kazovszkij, Nádler István, Swierkiewicz Róbert, Körösényi Tamás és Pinczehelyi Sándor ) már a 70-es , 80-as évekből is származnak, esetenként egy-egy alkotó főművével is, melyek közül több most a Pécsi Galériában látható, Simon Magdolna művészettörténész érzékeny válogatásának köszönhetően. Ez egy igazi XX. századi művészettörténeti utazás, stílusok, szellemi műhelyek, képzőművészeti technikák, irányzatok között.
Ma a Fővárosi Képtár tízezernél több festmény, szobor, grafika tulajdonosa és több jelentős ipartörténeti és képzőművészeti gyűjtemény bemutatásának helyszíne.”
Annyit mondanék még a képek előtt,  hogy sajnos az „üveges” képekről nem sikerültek a fotók, így hát azokból szinte egy sem látható itt. Igazából nem is tudom megérteni, miért tesznek egy olajfestményt üveg alá – mindig úgy érzem, ott „meghal” a kép….

(Ezek a képek nem véletlenül kerültek előre, üzenet/üdvözlet egy képgyűjtőnek!)

Vojnich E. Szüts M. Bálint E. Ország L. El Kazovszkij

 

u.i.1. Elgondolkodtam, miért lett „A minőség ablakai” címe ennek a kiállításnak ? Lehet, hogy nagyon szegényes a fantáziám, de képtelen vagyok rájönni. Az amúgy tárlatlátogatást túlzásba nem vívő közönséget, biztos, hogy nem lehet egy ilyen címmel csalogatni ma, a jól hangzó reklámok világában. Na, ezt csak úgy mellékesen gondolom – végül is a cím engem egyáltalán nem érdekel, ha menni akarok valahová, akkor megyek és kész. Az egyébként meg – sajnálatosan még mindig – fennálló  körülményekről, a bezárt kapuról, a hívogató és elirányító reklám totális hiányáról, stb… pedig azért nem esik szó, mert ugye megbeszéltem magammal: a negatív dolgokkal nem foglalkozom.

u.i.2. Egye kánya, mégis felsorolom az alkotókat: 

Festők: Altorjai Sándor, Anna Margit, Ámos Imre, Bak Imre, Barabás Márton, Barcsay Jenő, Barta Mária, Bálint Endre, Bán Béla, Bernáth Aurél, Berény Róbert, Bernáth Aurél, Birkás Ákos, Birkás István, Bukta Imre, Czóbel Béla, Csáji Attila, Derkovits Gyula, Domanovszky Endre, El Kazovszkij, . Erdély Miklós, Fajó János, Fehér László, Ficzek Ferenc, Fónyi Géza, Fóth Ernő, Földi Péter, Friedrich Ferenc, Gadányi Jenő, Gerzson Pál, Gyarmathy Tihamér, Halász András, Haász István, Halász Károly, Helényi Tibor, Hencze Tamás, Károlyi Zsigmond, Keserü Ilona, Klimó Károly, Kmetty János, Kondor Béla, Kokas Ignác,Konok Tamás, Korniss Dezső, Kovács László, Ladányi Imre, Lakner László, Lossonczy Tamás, Martyn Ferenc, Matzon Ákos, Maurer Dóra, Méhes László, Mengyán András, Nagy Gábor, Nádler István, Orbán Dezső, Orosz János, Ország Lili, Pinczehelyi Sándor, Román György, Soós Tamás, Swierkiewicz Róbert, Szántó Piroska, Szirtes János, Szőnyi István, Szurcsik János, Szüts Miklós, Tót Endre, Tóth Menyhért, Vajda Lajos, Váli Dezső, Veszelszky Béla, Voinich Erzsébet, Záborszky Gábor

Szobrászok: Borsos Miklós, Galántai György, Haraszty István, Kerényi Jenő, Körösényi Tamás, Pauer Gyula, Schaár Erzsébet, Somogyi József, Soós Tamás, Swierkiewicz Róbert, Vilt Tibor,Zoltán Sándor