Új könyvek

Mindig egy hosszú listával a kezemben megyek a könyvtárba. Részben @x ajánlásai, részben saját búvárkodásom eredményei vannak a lapokon feljegyezve, azért, hogy majd segítsenek a választásban. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem…

Nos itt vannak a legfrissebbek… Palotai Borison kívül a többiről semmit se tudok… Kérdezhetnétek, hát akkor miért hoztam ki ? Nos, egyszerűen csak azért, mert szeretem az új könyveket, mert néha képtelen vagyok ellenállni a fizikai vonzerejüknek.

Ha a régi könyvek leadása után, titkos vonzerők következtében, az „Újdonságok” feliratú polc felé indulok, akkor nagy valószínűséggel elvesztem…

Imádom kézbe venni őket, a még nem szétfeszegetett lapok közé óvatosan belesni, ha senki se látja, megszagolni, többnyire matt felületű lapjaikat az elsők között végigsimítani. Nincsenek benne ceruzafirkák, aláhúzások és megjegyzések, se szamárfülek, se ragasztott oldalak. Tiszták.

Egy új könyvet kézbe venni olyan, mint belépni egy szentélybe – legalábbis én ezt érzem.  Számomra nagyon nem mindegy, hogy egy templomban egyedül vagyok, vagy egy nagy tömegben. 

Az új könyvnek varázsa van. Ha a benne lévő szöveg esetleg csalódást okoz, akkor is szeretem őket. Olyanok, mint az újszülött babák. Hiszen azokat se lehet „nemszereteni”, akármi is lészen később belőlük, pap, vagy rabló.

„Óh, ne mondjátok, hogy a Könyv ma nem kell,

hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember;

mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember –

így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember.

.

.

.

Mert a Könyv is élet, nem hideg kincs az se;

s mint az emberkertben, nem hiányzik gaz se:

de a gaz is trágya, ne bánjátok azt se!

Csak a Holnap tudja, jó volt-e vagy rossz-e?"

/Babits Mihály Ritmus a könyvről, részlet/