Minden nap tanulok valamit…

Lehet, hogy szégyellnem kellene, de nem teszem. Én még soha nem hallottam „problémafá”-ról meg „célfá”-ról. Most kicsit utánanéztem, de az az érzésem, ez nem túl régi elnevezés – mert pl. semmiféle görög, netán római korra utalást, vagy hasonlókat nem láttam (nem kizárt, hogy nem voltam elég türelmes a kereséshez…).

Persze az alaptéma (=problémamegoldásra való törekvés) mindig is megvolt, csak valószínű nem alkalmazták rá ezt az elnevezést. Vagy nem tudom…. Nekem ez teljesen új.

No, mindeme kissé száraznak tűnő szövegelés mellé bemásolok ide egy kedves kis írást, melyet elgondolkodásra méltónak találok. Hozzátéve, hogy de jó is lenne, ha mindenki tudna ajtaja mellé egy ilyen fát „növeszteni”…

A probléma-fa

Történt egyszer, hogy egy férfi a háza építésével megbízott egy mesterembert.

A munka szépen haladt, a mester valóban ügyesen dolgozott, a ház épült-szépült. Az egyik nap váratlan nehézségek léptek fel. A mesterembernek minden aznapra jött össze. Az autó amivel érkezett defektes lett, majd valami hiba miatt nem indult el, majd munka közben áramszünet volt, aztán pedig még az eső is eleredt.

Ezek után a háztulajdonos hazavitte a mesterembert.

Amikor megérkeztek, a mesterember behívta a férfit, hogy bemutassa neki a családját.
A bejárati ajtó előtt állt egy kis fa, s amikor elhaladtak mellette, a mesterember
megállt pár pillanatra, s mindkét kezével megérintette az ágak hegyét. Ezután tovább mentek. A mester kinyitotta az ajtót, és sugárzó arccal, mosolyogva belépett, megölelte két kisgyermekét és megcsókolta feleségét.

Végül a vendéglátás után kikísérte "alkalmi sofőrét" az autóhoz. Amikor elhaladtak a kis fa mellett, a férfi kíváncsian megkérdezte, hogy mi volt az előbbi "szertartás" amint az imént látott.

- Á, igen. Ez valóban egy sajátos szertartás. - válaszolt mosolyogva.
- Ez a kis fa a probléma-fám! - folytatta
- Tisztában vagyok azzal, hogy nem tudom elkerülni munka közben a problémákat, de egy valami biztos, ezek a gondok nem tartoznak az otthonomra, a feleségemre és a két gyermekemre. Így hát minden este, mielőtt belépek a házamba, felakasztom erre a
fára a problémáimat. Aztán reggel, újra fölveszem őket. S amikor kijövök reggel, és ismét fölveszem, már közel sem emlékszem olyan sok bajra, mint amennyit az előző este felakasztottam..." ( http://www.tanmesek.abbcenter.com )

Kép (mert nem találtam jobbat, s gondolom ez kibírna sok problémát): http://www.fotozona.hu/galeria/showphoto.php?photo=1973&size=big&password=&sort=1&cat=2