Banán chips

Mi az igazi ajándék ? Az, ami váratlanul okoz örömöt.

Megbeszéltük százszor is a családom tagjaival, hogy az évközi név-és szülinapokra nem veszünk ajándékot egymásnak, csak karácsonyra – de igazából sose tartjuk ezt be. Valami (kisebb, vagy nagyobb) meglepetés csak  csak mindig  előkerül.

Így jártam  vasárnap. Hetek óta nem tudtam használni a nyomtatómat, mert beszáradt a festékpatron és sehogy se tudtam segíteni rajta. Az új 3000.- Ft  lett volna, mondjuk ebbe a hónapba nem fért bele… És mi volt az egyik meglepetésem ? Hát persze hogy egy vadiúj patron ! Tényleg örültem.

De aztán jött az igazi „nagyágyú”

Nem fogjátok elhinni, pedig igaz: ez egy zacskó banán chips volt.

Nem szoktam én magamat kényeztetni efféle nyalánkságokkal, sokkal realistább (skótabb ?) vagyok, max. mazsolát veszek, ha valamiféle sütihez kell, a többi ilyesféleség nálam a luxus kategóriában szerepel. Különben is van alma, szőlő,  egyek azt ! Akitől kaptam, nem tudhatott semmit az én banán chipes sztorimról és hát talán épp ezért esett hihetetlenül jól ez a meglepetés.

Épp múlt hétfőn (szept.5.) volt  23 éve, hogy megmásztam a Triglavot. Nem felejtettem ezt én el (a naptáramban  is be van egy nagy piros szívvel jelölve), csak nem írtam róla, hiszen tavaly épp elég szó esett Szlovéniáról. (Ámbár nekem sosem „elég” a rágondolás.)

Szóval erre a túrára egy hegyjáró barátom azt javasolta, ne cipeljem feleslegesen a nehéz kajákat, (konzerv, kenyér, stb) de szárított gyümölcs és víz mindig  legyen nálam, aztán a turistaházban úgyis ehetek, ha nagyon éhes lennék. Így is történt. Volt nálam aszalt füge, banán, mazsola, meg víz. (Megjegyzem, akkor vettem ilyen banánt először, valójában nem is tudtam, hogy létezik ilyesféle csemege.)

Soha, míg élek, nem fogom elfelejteni, hogy milyen fáradtan értem fel a Tosč hegy előtti hágóra. Szabályosan leroskadtam, azt hittem, nem is tudok továbbá menni. Pompás volt a kilátás onnan, ahol leültem, majd mindjárt megmutatom egy fotón – és előbányásztam a hátizsákomból  „desszertjeimet”.  És igen, akkor, ott ettem aszalt banán chipet. Életemben először és bevallom - eddig - utoljára. Nem, nem azért mert nem ízlett.

És akkor ma – egészen véletlenül – ezt kaptam ajándékba.

Talán megértitek, hogy a zacskót 4 kicsi részre osztottam, mert úgy tervezem, pár napig esténként elmajszolva,  jó lesz ennek segítségével, egészen konkrétan arra az útra gondolni.

(Ha olvasnád, akkor itt is: Köszi TH!)

Képek: A csúnyácska (első) saját fotó 23 évvel ezelőttről, a hágóról visszanézve, (ahol a banán chipet ettem) a megtett útra. A következő majdnem ugyaninnen készült, miközben a fotós még jön felfelé a hágó felé. (http://www.flickr.com/photos/pmalovrh/3993305133/sizes/z/in/photostream)

A harmadik kép egy profi fotós képe, ezen a hágó már a Tosč hegy felől látszik.

http://blog.harzol.hu/tags/szlovenia (A hely pontos neve egyébként Studorski preval)