MESTEREK. Új kiállítás a Zsolnay negyedben. I. rész.

Vagy én vagyok nagyon béna, vagy valami elképesztő árulás van itt ebben a városban a Zsolnay negyed-beli és szörnyen félreérhetően, Pécsi Galériának titulált szerelmetes kiállító-csarnokom körül…

Aki nem pécsi, annak elmondom, hogy Pécsi Galéria  névvel X évtizedig futott (sőt most is fut) a Széchenyi téren a Nagy Lajos Gimi aljában lévő terem. Valami buggyant agyú a Zsolnay negyed csodálatos új kiállítótermét – ahonnan eddig minden kiállításról beszámoltam nektek – szóval ezt is Pécsi Galériának nevezte. Ebből aztán állandó bonyodalmak vannak. A neten is szörnyű a zűrzavar. Az ember nem tudja, hogy melyik kiállítás hol van, összekever(het)i a dolgokat, elmegy az egyik címre és nem találja azt, amit látni szeretett volna.

Régi, nekem rettentően fájó panaszom, hogy mint a leprát, (vagy nem is tudom milyen rút kifejezést használjak) tulajdonosai úgy szégyellik ezt a csodát, az én szerelmetes, fantasztikus kiállító-teremet, hogy KÉPTELENEK voltak az üzemeltetők/tulajdonosok egy év alatt pár nyomorult táblát  kihelyezni, ezzel segítve a tájékozódást. Panaszkodtam már erről régebben is.

Én nem tudom kik ennek a részlegnek a vezetői, de nagyon pocsék véleményem van róluk. Sajnos annyira nem látok bele a város-vezetés kártyáiba, hogy tudjam, ki kinek a haverja, vagy ellensége és ami itt van, az kinek a hatalmon-létét jelenti. De hogy ebben a nyomorék városban emögött is valami ilyesmit kell keresni, abban biztos vagyok.  Valaki keresztbe akar tenni valakinek, hogy aztán majd a szelek változásával, ujjal lehessen mutogatni rá. Régi divat ez ebben a városban…. És ki jár rosszul ? A közönség. Aki nem tudja, hol, mit lehet/érdemes megnézni.

Tegnap voltam a „MESTEREK” című, most nyílt kiállításon. Dacára, hogy vasárnap ingyenes a látogatás, és közel két órát töltöttem ott,  teremtett lélek nem volt rajtam kívül.

Pedig, higgyétek el nekem – és ezt nem először mondom – nagyon megéri ide ellátogatni !!

Annyit fotóztam, hogy megbontom a képeket, ma csak a szobrokról készülteket teszem be, holnap jön majd a többi.

Egyébként a Galéria belső/alsó ajtaja mellett van most  egy „dicsőségfal”, amely a mindenféle művészeti díjban részesült, Pécshez kötődő, itt tanító neves ipar- és képzőművészek, valamint építészek munkásságát, illetve személyét örökíti meg. A  Kossuth-, Munkácsy-, Ferenczy Noémi- , Ybl-díjas,  Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéssel rendelkező alkotók a nagyvilágban sokfelé öregbítették városunk hírnevét. Az ő műveik  láthatók a kiállításon.
 

Első helyre tettem (szokás szerint) a kedvenceket, Fürtös György Kutyáját, Cicáját  és Molnár György szörnyeit, de a szobrok most között több volt a kedvemre-való, mint a képek között.

 

Mára van még egy bejegyzés !