Munkaköpeny

Találtam egy  blogot, melynek tulajdonosa – kb. az én korosztályom  és sok sok részletben emlékszik vissza ifjú évei eseményeire. Itt nézegethető:  http://evekesemlekek.blogspot.com 

Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy a napokban akadt egy 1968-ban készült fotó a kezembe, melyen a hivatali asztalom mellett ülök és „természetesen” egy kék „munkaköpeny” van rajtam. (Persze akkoriban inkább csak fekete-fehér film volt divatban, így hát el kell hinnetek, hogy ez kék volt.  :- )  )

Amikor dolgozni kezdtem és még utána is jó pár évig, magától értetődő volt, hogy a saját ruha kímélése céljából, a munkahelyen köpenyben dolgoztunk. Nekem még olyan férfikollégám is volt, aki könyökvédőben ült napi 8 órát az íróasztala mellett. És nem nevettük ki – valahogy természetes volt az is. (Egyáltalán tudja-e  egy mai fiatal, hogy ez micsoda ?)

Ruhajegyet adtak,  amit aztán adott helyen lehetett beváltani munkaköpenyre. A köpenyviselés  az iskolában is kötelező volt, – senki sem csodálkozott ezen munkába-állás után. A hivatalokban, iskolákban a kék volt az „egyenszín” – és ha valaki nagyon fel akart vágni, akkor varratott egy halványszürkét. (Erre azonban nem volt érvényes a kedvezmény.) Nem tudnám megmondani, mi okból volt kék, talán kevésbé volt kényes, mint egy világosabb....

Kék köpenyem volt az iskolában is (Janusista voltam) és kötelező volt a fehér svájci sapka, rajta elöl a Janus Gimi jelvénye. Ha sapka nélkül látott meg egy tanár, annak osztályfőnöki intő lett a vége.  (Egyszer én is kaptam, mert hülye fejjel épp egy tanárunk háza előtt ácsorogtam természetesen egy Lajosistával… =  Nagy Lajos Gimibe járó diákkal.)

Szóval a köpeny – szerintem – nem volt rossz dolog. Túlzottan az iskolában sem utáltuk, de a munkahelyen sem. Uniformizált, de egyben a konkurálást is ellehetetlenítette. (Az igazi egyéniség meg különben sem a ruhából állapítható meg...Ezért mosolygok én a sok feketébe öltözött  alakon.) Igaz, a hatvanas évek nem a divatozásról szóltak. A hajadonok a kevéske fizetésükből, a kötelező kiadások kifizetése után megmaradó pénzeken, inkább vettek a jövendő stafirungjukhoz egy-két hasznos darabot,  csupa olyasmit, aminek ma már szerintem a nevét se ismerik, pl. mint az „ujjavasaló”  vagy az akkoriban épp divatba jövő műanyag konyhai készletek.

Szeretném látni, mit szólnának ma a lányok-asszonyok egy ilyesféle előíráshoz ?

Szerintem leordítanák a napot az égről.