A meggyvágó ajándéka

Az az igazi meglepetés, amire legmerészebb álmaidban sem számítasz. Az alábbi történet is ilyen.

Nemrég, amikor Kővágószőlősön jártam, szerettem volna lefényképezni a KUPÉ c. folyóiratban talált szobrot is, mely Fűkő Béla alkotása és a „Gubbasztó (Kővágószőlősi meggyvágó)" nevet viseli. Körbeutaztam kétszer is a falut, benéztem Golgotára, sőt még Kővágótöttösre is, de senki sem tudott a szoborról. No, nem olyan legény vagyok én, aki egykönnyen feladja, ha valamit elhatároz, a neten megkerestem az alkotót és rákérdeztem, hol is van jelenleg a szobor ?

 Ebből a levélből aztán kialakult egy levelezés, aminek az lett vége, hogy meghívást kaptam az alkotó-telephelyre. Be kell valljam, efféle megtiszteltetésben eddigi életemben még nem volt részem, mégsem volt bennem szorongás – a levelek és a személyes megbeszélés valahogy olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást.

Ma délután el is mentem, s bizony nagyot néztem, amikor erre a  (? na most aztán mit írjak?)  szóval erre a hatalmas udvarra/kő-kertre/csodaparkra/szobor és kőbemutató-térre rátaláltam. Elsőként a kedvencemhez mentem, hiszen őneki köszönhetem az ismeretséget.

(Zárójelben, szokás szerint: naplementekor selyemfényű szobrokat fotózni még profiknak is nehéz. Hát még nekem...)

Ő Gubbasztó, alias a kővágószőlősi meggyvágó: 

Hát nem gyönyörű ? Bele vagyok szerelmesedve….

Az a délután, amit itt az alkotóval (és édesapjával) eltölthettem, felejthetetlen lesz számomra. Annyi szép gondolatot, nyílt, őszinte szót/érzést, mint amennyit ma délután, nagyon régen kaptam már egy - alapjában véve – teljesen ismeretlen embertől. Fura  dolog ez, amikor két ember, bár sosem látta, nem ismeri egymást, de az első mondattól kezdve úgy beszélget, mint azok, akik évtizedek óta jó ismerősök…

A szobrászművész lapja itt látható:  http://www.fukobela.hu

Nevével azonban itt is találkozhatunk: http://www.kupefolyoirat.hu

A  kő-kertben (maradjunk ennél a meghatározásnál) természetesen más szobrok is láthatók, és számtalan szebbnél szebb olyan kőtömb, melyben ott alszik csendesen a „Mű” – amit majd a véső életre kelt belőle.

Ő Jónás:  

Ennek a hófehér csodának  „Belső evolúció II.” a címe. Érdekessége, hogy a millió éves víz-vájta járatok „eredetiben” megmaradtak benne. A harmadik fotón mintha sarki jégből lenne, olyan csodás az anyag: 

 Ez itt a „Jak család”csodálatos, éjfekete bazaltból:

Ez pedig az „Újjászületés”: 

A legfrissebb alkotás különlegessége, hogy kővágószőlősi homokkőből kifaragott vízelvezető vályúkból állt össze, melyekbe az alkotó beleálmodta Zarathusztrát :

Legnagyobb meglepetésemre itt láttam viszont a tettyei Zsolnay szökőkutat – a képek megmutatják, miféle elkeserítő, soha-már-ki-nem-javítható állapotban.
A kút történetéről itt lehet olvasni: https://www.kozterkep.hu/1597/tettyei-diszkut

Mint Fűkő Bélától megtudtam, a „Kőkert” jelentős részén, a város legkülönbözőbb helyeiről idehordott, értékes, nagyon régi kövek hevernek rendezetlenül, egymás hegyén-hátán. Itt pihennek a Széchenyi téren felszedett, hajdani,  keleti temető-beli sírkövek, de itt a Szentháromságszobor szétbarmolt lábazata is. Az Uránvárosból és a város egyéb helyeiről is kerültek ide faragott mészkőhalmok, utcát burkoló hajdani bazalt kockakövek.

A kert eldugott sarkában pedig nagyon régi sírkövek is vannak, mint ezek is: 

(Milyen jó is lenne, ha a város itt egy igazi, kultúrált kőkertet  hozna létre ! Akár szobortemető is lehetne - voltak itt „lecserélt” szobrok is - egész biztos vagyok benne, hogy nem én lennék az egyedüli látogató.)

S mindeme szépségek nézegetése közben megbeszéltünk sok olyasmit, amiről ez ember szívesen beszélget azzal, akivel hasonló a gondolkodásmódja, életszemlélete. Csodaszép, maradandó élmény volt nekem ez a délután, ezúton is köszönöm !

Búcsúzóul az alkotót is megörökítettem a madarammal: