Egy szép házban jártam

Bevallom, nem gondoltam volna, hogy valaha az életemben eljutok egy ilyesféle házba, ráadásul úgy, hogy egy kedves ismerősöm a tulajdonosa. Márpedig ez történt. Régóta nem találkoztunk, s egy véletlen  ”összefutás” alkalmával pár  napja, megbeszéltük, hogy jó, akkor végre most mindkét fél  ráér, legyen hát meg akkor az a háztűznéző. Mert arról azért volt tudomásom, alkalmankénti futó találkozások, rövidebb telefonbeszélgetések alapján, hogy épül valahol a „HÁZ”.

Már a hely is csodálatosan lett kiválasztva, nem mesze a város szívétől, fent a hegyen, de  nem megjárhatatlan helyen, abszolút zöldövezetben, kristálytiszta levegőben, a zajoktól távol, nagykertes jólmenők házai között/fölött épült fel az övék.   Nem, tényleg nem procc-milliomosok, de a jól prosperáló cég és a szorgos, lelkiismeretes munka csak csak lehetővé tette jó egy évtized alatt, hogy összejöjjön annyi pénz, hogy a házaspár – közben egy kislánnyal és egy kutyával megszaporodva – végre a harmadik emeleti 2,5 szobásból beköltözhessen a sajátba.

Tényleg nem győztem ámulni. Nem - és hangsúlyozom -  nem magamutogató-újgazdag a ház, hanem a lehető legjózanabb, ám ugyanakkor legpraktikusabb, a modern tudományok és lehetőségek figyelembe vételével épült. Mérnöki számításon alapult a lehető legkedvezőbb tájolás, a hatalmas és irgalmatlanul drága üvegablakok tulajdonképp a ház kazánjai. Amíg fent van a nap az „Isteni”  radiátor melegít minden helyiséget, a vastag, jól szigetelt falak pedig tartják másnap reggelig a hőt.  Tegnap 26 fok volt az egész házban, és természetesen sehol nem volt a fűtés bekapcsolva – viszont egész nap szép volt az idő, sütött a nap.

Az egész ház rendkívül levegős, illetve a hatalmas üvegfelületek miatt világos, és volt részem a naplementéhez közeli állapotban is ott lenni még,  amikor a nap átfestette a szobát, mert az amúgy fehér falak hirtelen narancs-arannyá változtak.

A minimális bútorzat modern, de igen kényelmes, és nagyon kevés van belőle – emiatt aztán hatalmasnak, hihetetlenül tágasnak tűnik a földszint, ami az igazi élettér, hiszen nagyjából egy légtérben van a konyhával. Nagyon tetszett az elkülönített, kicsi „olvasószoba”, ahonnan az igazi nyugodalmas olvasáshoz szükséges ülőbútor még hiányzik, de már most van valami varázslatos mini-könyvtár hangulata a bent lévő, mennyezetig érő könyvespolcoktól.

Az emeleten a fürdőszoba  talán a legimpozánsabb, hiszen nagyon modern az egész berendezése. Itt, az emeleten vannak a hálószobák is, de egyértelmű, hogy az élet a földszinten zajlik. A földszinti hatalmas teraszhoz mérten itt csak egy egész picike és egy közepes méretű terasz van, de mindegyik alkalmas arra, hogy egy-két nyugágyon,  könyvvel a kézben, a csendben kényelmesen olvasgatni lehessen, vagy egyszerűen csak a madarak csicsergését élvezni, mert azok az igazi szomszédok.  Épp úgy, mint a róka, meg a többi kisállat, melyek véletlenül be-betévednek hozzájuk. A kilátás pedig verhetetlen..

Az alagsorban nem kész még a szauna, de a mosóhelyiség már működik,  van mellette egy kisebb „konditerem” – és ezen a szinten van a garázs is.

A kert hatalmas, s mivel alig egy éve költöztek csak be,  még nem teljesen „kész” – a beültetett fák is majd csak pár év múlva fognak igazán mutatni. De az látszik, hogy az adott lehetőségeket igen jól, okosan használták ki, a rézsűs részen pompás sziklakert lesz, a nagy, laposabb kertrészen csodaszép, ápolt a fű, a telekhatáron különféle tuják és kúszó-bokrok csücsülnek. A ház elé illatozó kisebb virágokat telepítettek (rengeteg levendulát, mentát…stb) Egy sorban még most is díszelgett az idei  nyáron jól termő paradicsom, amit egész más érzés a konyhából kilépve leszedni és bevinni vacsorára, mintha a boltban vennék. Szerintem már nem sok hiányzik a kert befejezéséhez az időn kívül, mert az azért szükséges, hogy bizonyos növények megfelelő méretet érjenek el.

Nem, nem fényképeztem, mert elég, ha én tudom, hol van ez a ház. Csak azért írtam róla, mert egyrészt igen kellemesen éreztem magam ebben a fiatal családban, másrészt ámulattal töltött el, hogy így is lehet….élni….

Hazafelé jövet így búcsúzott a nap tőlem: