Olvasom, hogy....

http://nol.hu/lap/hetvege/20111008-gyujtogetok 

Nem, nem mintha nem tudnám/látnám, hogy „ilyen az élet”. Semmi újdonságot nem tudtam meg…De összeszorul a gyomrom és elönt a düh meg a keserűség, amikor egy  ismerős nevét kell olvasnom egy ilyen cikkben….

Egyre gyakrabban jut mostanában eszembe saját kisgyerekkorom,  - amit én így 60 év távolából visszanézve nem tartok csúnyának, vagy nehéznek, mert mindenféle, a környezetemben meglévő „rossz”-tól eltekintve, szerető családban nőttem fel.  Eleve  szegényes körülmények közé születtem, egy nagy háború után, amikor az emberek minden nehézség ellenére többnyire boldogok voltak, legalábbis olyan értelemben, hogy túlélték, hogy a családjukból nem halt meg senki, hogy nem bombázták le fejük fölül a házat.

A háború borzalmaihoz képest még a Rákosi rendszer sem volt szörnyű…igaz az én családomból senkit nem vittek el éjszaka érkező, sötét pobjedás alakok.

És ha lassan is, de valahogy elindult az élet „felfelé”.  Lett mosógép, majd orkánkabát  és farmer … és mindegy, hogy csak Bulgáriába, de lehetett utazni. Mintha egy lépcsőn lépdeltünk volna szépen felfelé és akkor jött 1998. Én azóta csak azt érzem, hogy lefelé haladunk és tudom, messze még a legalsó lépcsőfok, de el fogunk jutni oda is.

Kérem, senki se kezdje most nekem itt magyarázni, hogy ez miért is volt szükséges és miért is jobb ez így…Nem tud meggyőzni, hiába tudom valahol a lelkem mélyén, hogy nagy valószínűséggel azt a fajta „jólétet” az a rendszer sem tudta volna mindörökre megtartani.

Hogy ez valamilyen szinten világ-jelenség…Hogy igenis törvényszerű a politikai és gazdasági rendszerek szinusz-vonala, mert olyan nem volt és nem is lesz soha, míg ez a magunkfajta ember él a földön, hogy egyszerre és folyamatosan jó legyen mindenkinek.

Kedves Jóisten, valamit el tetszett rontani a teremtéskor alaposan…Kimaradt belőlünk valami alkatrész, vagy rossz helyre került valami – én nem tudom… (Nem hinném, hogy „forradalom-nem-csináláson” múlt a dolog.)

De egy biztos, tele vagyok rossz előérzettel és félelemmel. Ha pedig hasonszőrű gyerekkori pajtásról ilyesmit kell olvasnom, akkor kiver a hideg veríték, mert nem tudhatom, nem történik-e valami hasonló az én családomban, barátaim közt  előbb-utóbb….

Kép: https://picasaweb.google.com/BGYarmat89