Találtam. Továbbadom.
Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán.
Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél
jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak.
Próbálnak hát távolodni.
Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete.
Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.
De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete.
Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie.
De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe.
Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.
(Kaktuszokkal sem jobb az összebújás...)
Jó ez a fotó és a mellérendelt gondolat is igaz:-))))
VálaszTörlésIgaz ez a gondolat!
VálaszTörlés