Rémes szilveszter-éjszaka
és nagyon rossz álom után hirtelen ébredve nem sok jót vártam az év
első napjától. Próbáltam elterelni figyelmemet a bennem gyülekező
gyanúsan sötét felhőkről, nekiültem hát és megcsináltam a szokásos éves
pénztár-zárásomat. Amikor az átlagolt adatokat bevezettem a 15 megelőző
év adatai alá – kissé visszahőköltem a számoktól – de nem, nem
tévedtem…
Ettől függetlenül (vagy
épp ezért) megettem a lencselevest, a disznósültet és mert olyan szépen
sütött a nap, gondoltam megpróbálok kimenni a Gyükésbe. Rég nem jártam
kint, kíváncsi voltam, mennyire fáj még. (én, kis mazohista…) Hát fáj még…
De nagyon igyekeztem
keresni a szépet, ami nem egyszerű egy virág- és lombtalan téli
délutánon, pláne, ha mire a terepre érsz még a nap is elbújik a felhők
mögé. De mégis csak volt azért valami varázslat a sétámban – mert mire
végére értem, akkor jöttem rá, hogy én nem is ma, és nem is itt
sétáltam. Én az emlékeimet jártam be, én azokat a helyeket, fákat,
sziklákat, ösvényeket láttam, melyek már rég nincsenek is… Különös volt
nézni egy pontra, és nem azt látni, ami ott van, hanem ami ott volt….
Csináltam fényképeket is, párat megmutatok, bár tudom, semmitmondó képek ezek nektek – hiszen nem azt fényképeztem, ami ti láttok rajta…Értitek ugye ?
Mindegy. Jó volt, szép volt, nem bántam meg, hogy erőt vettem magamon és elmentem.
Eredetileg a szeméthegyek fotóit is be akartam tenni, hogy lássátok, Pécs nem is igazán külvárosában ilyen emberek élnek – de semmi értelme nem lett volna, semmit nem érnék el vele, legfeljebb belerondítanék abba a szép emlékbe, amit mégis csak adott nekem ez a délután. Így hát ezek a képek most hiányoznak innen. Nem hiszem, hogy baj.
Szépségek
Szétesés
Csináltam fényképeket is, párat megmutatok, bár tudom, semmitmondó képek ezek nektek – hiszen nem azt fényképeztem, ami ti láttok rajta…Értitek ugye ?
Mindegy. Jó volt, szép volt, nem bántam meg, hogy erőt vettem magamon és elmentem.
Eredetileg a szeméthegyek fotóit is be akartam tenni, hogy lássátok, Pécs nem is igazán külvárosában ilyen emberek élnek – de semmi értelme nem lett volna, semmit nem érnék el vele, legfeljebb belerondítanék abba a szép emlékbe, amit mégis csak adott nekem ez a délután. Így hát ezek a képek most hiányoznak innen. Nem hiszem, hogy baj.
A felhagyott bánya...
Az adótorony és a lezárt kútfej...
Pécsbányatelep, gesztenyési templom a messzeségben...
A középen látható kis ház előtt álló fenyőt én ültettem kb. 20 éve egy agyonvert kutya sírjára
Lovak, vaddisznók is járnak errefelé...
Jégtükörben nézik magukat az ágak...
Szétesés
Megértelek, hasonlóan jártam én is többször. Nagyon jó elgondolkodtató képek születtek.
VálaszTörlésSzerencsémre (?) sem étel,sem ital, sem tv.műsor,se egyéb más nem okozott gondot nekem. Összességében mindennel meg voltam elégedve. (...)- bár... eü.állapotom miatt valamelyest szenvedtem, főleg alvás közben (?) ( erős megfázás vagy 10-12 napja...)- mindez már a múlt !-de ne bonyolítsam! - Bár... olvasva itt a "számokról"...ill. a porból lettél-porrá leszel...és ilyesmikről,- magam is (kissé) meglepődtem)- hogy egy rokonom kb. 130 éve született (január)- igaz, "csak" 57 éve hunyt el,- de ez sem különösebben publikus itt.
VálaszTörlésAmúgy is kellően "jól indult" a mai nap(unk)- mivel a szerelők...a megbeszélt 01/04 helyett - 01/02-én érkeztek... bár én nem bántam volna, ha már mától kezdve megszűnt volna a telefon/tv/internet "hálózatunk!" - de ez sem olyasmi, ami - különösebben - kizökkentene... mindabból, amit amúgy is... tervezgetek.
Na, ennyi "magánéleti bölcselkedés" meg tán' elegendő is.
********************************