A szekrényem kisebb átrendezése miatt tegnap este a kezembe
került egy féltve őrzött csomag. Benne tárgyak a múltból, életem kis darabkái,
hogy ne mondjam „cserepei”…
Nem mutogatom meg mindet, hiszen valóban csak nekem
jelentenek értéket, s hosszasan kellene magyaráznom, hogy miért őrizgetem
évtizedek óta, ezeket a más számára értéktelennek tűnő dolgokat. (Gyanítom
nem csak nekem van efféle kincses-ládám…)
De egyet, a
legkedvesebb estélyimet azért mégis csak megmutatom…Évek óta áll a szekrényemben,
a kis táskával és a tűsarkúval együtt. Mert bizony, van még egy szép emlékem egy másik áttáncolt éjszakáról is.…
Furcsa, nem ? hogy egy öregasszony ilyesmiken nosztalgiázik? de hát miért ne ? Hiszen voltam én is fiatal,
voltam én is szerelmes és imádtam táncolni…
Mivel tükör volt itthon, azt tudtam, hogy nem vagyok egy
különleges szépség. Magas és karcsú voltam, hosszú, kontyba tűzött dús hajjal –
de nem több.
Ezen a bizonyos emlékezetes estén azonban már a 40. évemben
jártam, mégis élénkebben él emlékeimben,
bármelyik más, ifjabb koromban áttáncolt éjszakánál.
Talán a helyszín miatt is, (a bledi tó partján álló szálloda
játékterme mellett volt egy éjszaka is nyitva tartó étterem + bár) maradt meg
ennyire az élénken emlékezetemben.
Vacsora és egy kis rulettezés után mentünk még át a bárba egy
italra, esetleg kis zenehallgatásra, táncra. Elég sokan voltak, kellemes
nyáreste volt.
Táncoltam is a partneremmel - aki történetesen a férjem volt
- beszélgettünk, ücsörögtünk, elnéztük a tó vizében visszatükröződő
kivilágított bledi várat…
Egyszer aztán egy
ismeretlen férfi lépett az asztalunkhoz és németül kérdezte a férjemet, hogy
elvihet-e egy táncra ? Bevallom mindketten meglepődtünk… Nem volt az szokás (legalábbis
Magyarországon nem) és talán illő sem, hogy egy partnerrel érkező hölgyet
elkérnek egy táncra – akkor és ott mégis ez történt. Hogy fogadásból tette-e,
vagy valami más volt az indítéka, már sosem fogom megtudni.
Jól táncolt, jóképű
férfi volt, hízelgett nekem a dolog. Egy biztos, asztaltársai diszkréten
tapsoltak, miközben mi ott libegtünk el az asztaluk előtt.
Ez a ruha volt rajtam. Talán ma már kissé divatjamúltnak
tűnhet, de nem számít. 27 év telt el az
eset óta. Nekem mindörökre az életem
egyik gyönyörű éjszakáját fogja eszembe juttatni.
No,azért ennél több is eszébe jut az embernek olvasván a fenti sorokat.
VálaszTörlésLehet ez olyan "női dolog",de a szép emlékek - főleg,ha személyes és érzelmi vonatkozásai is vannak -
csuda jóleső érzéseket vált ki.
Azért hallottam és fiúkat/férfi embereket/ is nosztalgiázni egy-egy emlék felett:)
A kis írás egyben korrajz is.
Hol vannak ma már a régi bárok hangulata.Hacsak a még meglévő exkluzívabb bárok,shawműsorokkal.
Egyszóval Aranyos most egy kicsit visszaringatott a fiatalságomba.
Aranyos...gyönyörű a madera hímzéses ruhád. Ilyen kincseket valóban meg kell őrizni. Nekem mindig nehéz pillanatokat okoz ha rég múltról merengek.
VálaszTörlésHa a kincses ladikadbol masrol is eszedbe jutnak majd tortenetek, szivesen meghallgatjuk,vagyis elolvassuk azt is!Most mas olvasok neveben is szoltam ismeretlenul,de gondolom ok is igy vannak vele,csak nem mindenki szeret hozzaszolni.Ez az estelyi ruhad meg mindig nagyon szep!
VálaszTörlésTselszi, aranyos vagy - köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet :-)
VálaszTörlésMajd kutakodom még - vannak "titkos" fiókjaim, rejtekhelyeim - (a fejemről és a benne lévő emlékekről már nem is szólva) remélem elő tudok varázsolni olyasmit, aminek örültök.