Nagyon szeretem a kora-tavaszi reggeleket. Már korán
világosodik és öt után dalolni kezdenek a feketerigók. A két évvel
ezelőtti rigó-hiány után tavaly már
többen voltak, s hangjukból, dalukból ítélve idén is lesznek sokan. Ilyenkor az
jut eszembe, hogy hátha ez a „fizetség” a havas télen kitett élelemért, és
őszinte szívemből örülök ennek a köszönetnek.
Áprily Lajos: KONCERT
Még nem vonult fel magas erdejébe,
itt fuvolázgat még a halk pirók,
szól az ökörszem cserregő zenéje,
rajban cincognak még az őszapók.
De szaggatott emelkedésre készen
pacsirta szól; küllők rikoltanak,
s rigó-torokból frissen és merészen
kibuggyan már s nő-nő a dal-patak.
A forrásnál pár fürge cinke perget
becéző szót: Kicsi ér! Kicsi ér!
Nagy tarkaharkály járja fenn a kertet
és néha kasztanyettával kisér.
Jót tett a T-mobilban megtépázott idegeimnek ez a finom, meditálós madárfütty. A tavasz pedig tényleg megérkezett. A hétvégén egy mókus rohangált a környező fákon, udvarokon Szárszón. Először azt hittük, hogy igazi "vérmókus" és elkezdett ragadozni, mert valami puha, kis szőrös állat lógott a szájából. A végén kiderült, hogy a kölykével rohangált keresztül-kasul. Biztosan új lakást kerestek.
VálaszTörlés:-) Nahát, még ilyent se hallottam...Nem hiszem, hogy mindennapi cselekedete ez egy mókusmamának.
VálaszTörlésValahogy én nem vagyok oda értük - annyira. Kikaparják a földet (?) -és lehet, a frissen elvetett magot is kiszedik ? (Ki tudja) Ráadásul az ürülékükkel mindet összepiszkítanak.
VálaszTörlésMintha az idén jóval többen lennének,mint tavaly ? Gyanús ez nekem...