Árnyjáték

Én nem is tudom, vannak néha olyan „véletlen-szerű” pillanatok az életben. Hiszen minden áldott este megágyazok, és 99,9 %-ban egyforma mozdulatokkal. Most mégis, ahogy felemeltem az ágytakarón fekvő  szemüvegemet,  valahogy a szemközti falra pillantottam, és azonnal beugrott….. Be bizony, hogy valamikor nagyon nagyon régen, az esti mesébe bele volt szőve egy-egy árnykép is nálunk. Sőt, mintha az áramszünetes estékhez kapcsolódnának emlékemben ilyen mesék, amikoris a gyertya szolgáltatta a fényforrást…..

Találtam itt: 

http://mentasarkany.hu/2019/01/30/kezjelekarnyjatekhoz/

képeket néhány árny-figuráról. Naná, hogy próbálkoztam rögtön, felelevenítve a hajdani kéztartásokat, de hát ne tudjátok meg, hogy egyik kézben a fényképező, másikkal meg valamit „alakítani” milyen nehéz. Egyébként is az extrább figurákhoz két kéz kell(ett volna). De azért  jót mulattam magamban…. 

Eszembe jutott persze azonnal az is, hogy vajon hány kisgyereknek mutogat manapság a mamája este lefekvés után a mese mellékleteként ilyesféléket ? Van még egyáltalán ilyen mama ? Ha igen, túl sokan nem lehetnek. Nem először érzem/gondolom, hogy a sok „mesterséges” dolog (jelen esetben játék) miatt a gyerekektől elveszünk valamit. Ami még akkor is kár, ha helyette kapnak mást, másmilyent. Nem voltak rosszak ezek a régi dolgok – legalábbis nekem ez a véleményem. És ami fő: egyetlen fillérbe sem kerültek.