Meisenzahl lókereskedő nyomában - Séta Erzsébet (volt Ullmann) telepen

Régi pécsi képeslapok között keresgéltem,  és – habár azt hittem, már mindet ismerem, ami fent van a neten, mégis csak sikerül valami újdonságot találnom, amivel aztán egy egész délutánt eljátszottam…

Ez volt a kép:

 Ilyen ma:

Azonnal, ráismertem, hiszen itt van tőlem 5 perce a ház, számát sem tudom, hányszor sétáltam el előtte, mellette. Igaz ugyan, hogy a nap állása nem kedvezett igazán a fényképezésnek, pontosan ugyanabból a szögből, mint a régi fényképen nem tudtam lefényképezni, de nagyon igyekeztem, hogy jó legyen a látószög.

A ház évek óta üresen áll, az összeomlásra várva. Én nem tudom, ki mit gondol/érez ilyen házak láttán, de nekem minden egyes régi, összedőlőben lévő ház valóságos fizikai fájdalmat okoz. Meg is lódítja a fantáziámat: elmerengek, mi történhetett az örökösökkel ? Meghaltak és nincs már senki ? Külföldön élnek és nem érdekli őket egy magyarországi örökség ? (Pláne ilyen állapotban…)

Nos, próbáltam  Meisenzahl lókereskedő  után nyomozni a neten. (Mert ez a ház az övé volt.) A név egy családfakutató zárolt oldalán szerepel ugyan, de itt nem tudom megnézni. Ezen felül csak külföldön élő Meisenzahl-ok vannak fent, képekkel, szövegben. De igazából nem tudtam meg róluk semmit. Sajnálom, hogy nem találtam semmi magyar nyomot, mert csak megerősítette a hitemet, hogy ennek a háznak semminemű reménye nincs arra, hogy helyrehozza bárki is. De azért arra nagyon jó volt ez az egész, hogy elmerengjek, mi is történhetett a – vélhetőleg – jómódú lókereskedővel, hogy még írmagja sem maradt az országban….

A fényképezés kapcsán aztán bebarangoltam az itt kezdődő Erzsébet (volt Ullmann) telep pici utcáit.

A DGT (=Duna Gőzhajósási Társaság, a Mecseki Szénbányák elődje) 1902-ben új lakótelep építését határozta el a Kispiricsizma dűlőben. Először négy, majd hat utcát terveztek. A Marx és Hársfa út között, ezekkel párhuzamosan haladnak  a Székely-Kun-Besenyő-Török utcák, ezekre merőlegesen a Jász utca és a Bányász utca.

A házakhoz kertek is tartoznak. A telepet 1905-ben, az építkezéseket szorgalmazó akkori vállalat vezérigazgatójáról, Erényi Ullmann Lajosról nevezték el. 1938-ban a vállalat kérésére ezt Erzsébet királynőről Erzsébet telepre változtatták. (http://www.pecsibanyasz.hu)

Ez a 6 utcás kis telep, ha mesélni tudna, hát egy jó vastag regényre-való telne ki tőle. A bányászok aprócska lakásait az évtizedek során annyira össze-vissza-át-építették a tulajdonosaik, hogy valósággal egy szövevényes „hálózatot” alkot ez a rész. Egy telken  a per1per2perakárhány jelű házak….Cseppnyi és most már többnyire garázsnak beépített előkerttel, s a ház mögött – nagyon okosan egy akkora földecske, ami egy családnak anno biztos meg tudta termelni a friss zöldséget.

Rengeteget sétáltam itt(is) anno Lilivel.

Hát így alakult át ez a délután a lókereskedő házának lefotózásából egy kis bányászlakótelepen való sétává. Szeretem az ilyen délutánokat….

Alább láthattok pár fotót Erzsébet-telepről:

Végezetül egy  kép, ami a telep északi végében lévő kis parkból készült. A hihetetlenül beépült, Gyükés alatti, rigóderi völgy látható innen. (Jobb sarokban alul a fedett teniszpálya kupolája látszik.) 

Ez pedig a ráadás. Tudod mi az „írmag” ?  (Lásd fentebb: írmagja sem maradt.)

http://www.szabadfold.hu/cikk?4640