Bogaras

Még egy utolsó bodzagyűjtő kört tettem a minap Gyükésben, pompás késő délutáni napsütéses tücsökciripelésben. Egyedül, egyedül, egyedül …. a gondolataimmal.

Csendben, magamba, a múltamba nézve lépdeltem, nedves-puha volt a friss fű, vélhetőleg a szélirány is nekem kedvezett, tőlem alig 3 m-re egyszer csak egy őz ugrott fel, s szinte berobbant az erdőbe. (Őszintén szólva nem tudom biztosan, melyikünk ijedt meg jobban….)  Lélegzet-visszatartva figyeltem, s büszkén mondom, igen jó a szemem, mert a barna,  kisagancsos őzikét megláttam nem is olyan távol. Ijedten nézett felém hatalmas szemeivel, s mivel nem mozdultam, végül is nyugodtan elindult az erdőcske még sűrűbb részébe.

Ilyesféle volt: 

  Kép innen: http://www.tananyag.almasi.hu/krez/az_erdo/allat/oz.htm

A sztorit elmesélve épp most lettem megint okosabb: az őzek, ha felijesztik őket, néhány méter után mindig megállnak és visszanéznek... Ezért könnyű levadászni őket....


A tücsökciripelés felhasogatta a lassacskán begyógyuló sebeimet, már megint sírnom kellett, valószínű a boldogságtól, vagy annak elvesztése tudatától… Kezemmel simogattam a derékig érő selymes füveket,  letéptem és elrágcsáltam néhány csipkerózsa halvány szirmát…

Dacára a késői időpontnak, egyszer csak felettem megszólalt egy ölyv „kiő”-je, a bokrokban is élénk madár-eszmecsere folyt, mindenféle, általam kevéssé ismert, madarak beszélgettek egymással.

Le KELLETT kicsit ülnöm ebben a csendes-zajos,  csodálatos paradicsomban, mert olyan nehéz volt a szívem, hogy azt hittem, nem tudok tovább menni. Néztem a lóherék pici levélkéit – s eszembe jutott, hogy régóta nem találtam négylevelűt. Hol is találhattam volna ? A városi aszfalton bizonyára nem… Sosem tudtam igazán  betelni a legegyszerűbb növények egyikének, a fűnek számtalan változatával…Egyszer elkezdtem számolgatni, már nem emlékszem, meddig jutottam, de elég sokfélét rendszereztem…Hogy a mohákról, kedvenceimről szó se essen...

Kevés most a virág – gondoltam, s amikor elkezdtem számolni, mi is nyílik körülöttem, akkor döbbentem meg igazán, hogy a közvetlen közelemben hányféle virág  szerénykedik. Nem pompáznak, hiszen nem valamiféle különleges növények ezek. Gyomok,  melyekről ha utána járnék, könnyen kiderülhetne, hogy egyben gyógynövények is, csak senki nem törődik velük….Pásztortáska, útifű, betyárkóró, szulák, mezei sóska, zsálya, árvacsalán, lóhere, tyúkhúr…nem sorolom…

 Kép innen: http://www.bgflora.net/families/caryophyllaceae/stellaria/stellaria_media/stellaria_media_3_en.html

És akkor egy mohacsomó alól előbújt egy bogár….egész pontosan egy futrinka. Szerencsétlen bogár – láttam nem egyszer a városban – a csótányhoz való hasonlatossága miatt igen gyakran esik áldozatul, tapossák el kegyetlenül a bogarakhoz nem értő városi népek.

Holott, olvasom itt:  http://hu.wikipedia.org/wiki/Mezei_futrinka  védett állat, eszmei értéke 2000.- Ft.

 Kép: http://enfo.agt.bme.hu/drupal/node/7800

Szóval kibújt ezt a bogár és rögtön a fajtársaira terelődtek a gondolataim. Hihetetlen sokféle szépséges és érdekes bogár létezik, és alig-alig ismerjük őket. Múltkoriban találtam egy nagyszerű bogárismertetőt, ha valakinek van kedve, ideje, itt nézegetheti őket:   http://www.living-jewels.com/photo.htm

Ezeket meg „díszsornak” ideteszem a végére: 

Hát nem olyanok, mint parányi kis ékszerek ??

Képek innen:  http://wick.freeblog.hu/archives/2008/01/20/Diszlenyek