Szeretnék kicsit visszatérni a kékesdi utamhoz.
Máriakéméndről hazafelé jövet Erzsébetnél kanyarodtam el
Kékesd felé, elhagyva a Karasica völgyét, fel egy dombra, majd le a Kékes patak
völgyébe. Rendkívül szép, mondhatnám „lágy”
ez a táj, a felszántott barnák, a lassan kalászoló zöldek, a ragyogó kék
ég valami olyan hihetetlen harmóniát alkotnak, hogy az embernek, ha megáll egy
tücsökciripeléses, apró-margarétás útszélen, hát sírni lenne kedve.
Az első képen
valami leírhatatlan zöld növényből, egy hatalmas tábla, kifejezetten az az
érzésem, ha odáig elérne a karom, s meg tudnám simogatni, érezném bársony-simaságát.A halastó vizében
megcsillan a nap, a távolban látszik a pécsi TV torony. A harmadik képen ott csücsül csendesen egy kis falu (Erzsébet) a búzaföld szélén, következőn barna földhullámok hátán úszik a Zengő.
Nehéz lenne felsorolni a tavaszi zöldek színárnyalatait, és
akkor még a fehérbe-hajló-zöldes akácvirágról, meg a nyílni kezdő
tenyeres-talpas bodzákról egy kép se készült …
Nézegettem feldolgozás közben a fényképeimet – és arra a
fura megállapításra jutottam, egyáltalán nem biztos, hogy másban is kiváltja
azokat az érzelmeket, mint bennem. A képet nem elég látni, kell hozzá az az
érzés, ami ott, akkor élt bennem, amikor a kép készült.
Persze nem csak szépség van a világon. Itt egy pár napos
hír, alatta pedig a napokban még mindig látható nyomok….
(Bár csak kb. 1 órát "dolgoztam" a napon,- igaz, 11-12 óra között,- nem lepne meg,ha kisebb napszúrást (?) kaptam volna ? ...) - kellően "lüktet" a "fejem",... stb. vagy lehet, hogy a közelgő időjárás változást érzem ?...
VálaszTörlésPécs jelenleg