Püspökszentlászló

Tavaly nyár óta készültünk, hogy elmegyünk Püspökszentlászlóra. Végre sikerült.

Aki nem járt ott,  tudnám tanácsolni, keresse fel, megér egy fél napot… Igaz, kisebb túrának is nevezhető, mert újabban a település elején le kell tenni az autót és gyalog kell felmászni a templomig – de én úgy gondolom, érdemes ennyit áldozni a cél érdekében.

http://www.puspokszentlaszloiarboretum.hu/index.php?menu=3&lang=1 ezen az oldalon és természetesen itt is: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%BCsp%C3%B6kszentl%C3%A1szl%C3%B3  minden fontos tudnivaló elolvasható róla.

De ugye egy dolog a szöveg, meg egy egészen más dolog, ha személyesen ott jársz, s tapasztalod meg a dolgokat.

 Hegyek völgyek között....vezet az út felfelé

Én több, mint 30 éve jártam ott utoljára, és az volt az érzésem, a pusztulás csak tovább fokozódott az eltelt évtizedekben.  Az arborétum igaz, rendben van tartva – ámbár szükséges lenne néhány kiszáradt fa eltávolítása, mielőtt egy nagy vihar kidönti – károkat okozva – ezeket.  

 Az épület  jelenleg lakatlan, és ez, mint minden épületen, melyet elhagy az ember, igencsak meglátszik.  Amikor ott jártam először, nem tudtam a Szt. László szoborról, most a neten olvasva kiderült, van valahol egy ilyen, de elég hosszas keresés után találtam csak rá. Ha netán valaki e sorokat olvasva úgy dönt, hogy elindul erre a világvégi helyre és a szobrot is szeretné látni, elárulhatom, hogy az apácák temetője mellett, a Zengőre vezető úton kell elindulnia, s 20-30 m után egy igen meredek domboldalat megmászva láthatja a szobrot, a fák sűrűjében jól elrejtve.

Én tudom, hogy szegény az ország, meg állítólag az egyház is, de mindig olyan szomorú leszek, amikor ilyen mérvű pusztulást látok. 

  

 

Amúgy Hosszúhetényen keresztülautózva lehet feljutni erre a világvégi kicsi településre.

Mi Hird felől mentünk Heténybe, szomorú szívvel láttam, hogy a fiatal cseresznyefák, melyeket pár éve a kivágott öregek helyre ültettek, az idei kései télben, szinte mind elfagytak.

A településközpontból már kiérve, megálltam egy szobor előtt  és kicsit körülnézve, legnagyobb örömömre, a régi bányafalat jobban szemügyre véve, évmilliós kőzetrétegeket  tudtam fotózni és  csodaszép fekete  köveket, trachidoleritet  is találtam. Erről rögtön beugrott a közeli Köves-tető, ahol hosszú évekig "csengőhangú" fonolitot bányásztak. Gondoltam a hazavezető úton benézünk oda is.

 Nos, hiába a „becsali” tábla, bizony  nincs ott semmi nyitva…pedig szívesen ittunk volna egy jó hideg limonádét, vagy akár még – délután lévén – valami finom sütemény is szóba jöhetett volna.

Komló felé kanyarodva láttuk ezt a ?kilátót? – vagy nem tudom mit, Zobák alatt, vagyis pontosan a Gesztenyés szélén. Fogalmam nincs róla, mi lehet, semmi nyomát nem találom a neten – csak épp egy „klikk” erejéig álltunk meg…. Megálltam a városban bent is, készült kép többek között a templomról is, meg a zeneiskola pirogránit díszéről: 

Komlóról persze azonnal eszembe jutottak a régi szép, kisgyerekkori emlékeim, hiszen Édesapám a Trösztben dolgozott sok éven át. Több május elsejét is végigéltünk itt, és hát nekem bizony összeszorult a szívem, amikor a volt Széntröszt  épülete mellett lekukucskáltam oda, ahol hajdan csillék csikorogtak, szénporos arcú bányászok ültek a népesekben - most meg egy nagyáruház terpeszkedik helyükön….Sajnálom, meg bosszant is, hogy nem csináltam róla egy fotót, most a neten csak a régi állapotról találtam, és be is tesztem, mert olyan kedvesek nekem ezek a képek….

(Kép: http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=4418&na_step=30&t=9125005&na_order  )