Nyár 2023

Kevés dolog van, ami ebben az afrikai hőségben, a mostanra már 30 fokra melegedett lakásomban – még ha csak percekre is - örömmel  tölt el.

Napok óta alig bírok enni, még jó, hogy annyira belénk sulykolták  az ivás fontosságát, folyadékot meglehetősen bőven fogyasztok, hogy aztán legyen miért naponta ötször letusolni, meg a mellékhelyiséget felkeresni….

Egy bögre jéghideg kefír, kis szelet pirítóssal, egy  pohár gyöngyöző falú pohárba kitöltött, igazi citromból készült limonádé, valami levesféle - legjobb pl. a hideg meggyleves...  és két-három hűtőszekrényből elvarázsolt kovászos uborka valami gyors egytálétellel ….hovatovább ezek a mindennapi életben-tartóim....

Valamikor már ajánlottam a jégkocka-tartóban készített „limonáné” alapanyagot (=így hívtuk sokáig, vagy 30 éve a gyerekek mondták a limonádé helyett...) – nagyon  praktikus, pillanatok alatt elkészül vele az innivaló. Hűtőből ki, pohár vízbe be, csöpp cukor - és már pár perc múlva iható üdítő.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, miképp lehet ezt a hőséget valami olyan munkahelyen kibírni, ahol a munkából kifolyólag már  eredendően is meleg van…mondjuk egy pékségben.... Elnézem az utcánkban dolgozó "árokásókat" - hát nem cserélnék velük se.

Mindebből végülis az sül ki, hogy bár itthon nem jó, de mégiscsak jobb, mintha másutt kéne most lennem – kivéve valamelyik hűvösebb országot…ahol meg az esős, hideg nyárra panaszkodnak. Ó, és hogy a tűzvész által megsemmisült területek állat- és növényvilágára, az ott élő emberek tragédiájára ne is gondoljak...

Szegény Jóisten…. Nem jó nekünk semmi se….

Kép  innen, mert a sajtomat elfelejtettem lefényképezni...:  http://img.index.hu/cikkepek/totalcar/blogok/belsoseg/2007_08_09_koviubibottle.jpg