¾ óra szájtátás

Tudtam én, hogy Bhutan nem egy nagy birodalom, azt is, hogy valahol ott messze, India, Kína, Tibet környékén, az égigérő hegyek között  található. De ennél többet aztán nem tudtam. Most ¾ órában  láttam-hallottam sok mindent - ezek között pedig  volt egy téma, amiért most itt írok a filmről. (http://hu.wikipedia.org/wiki/Bhut%C3%A1n )

Valójában egy, a szüleitől már kolostorba költözött fiú, Lhaba  nyári hazalátogatása a téma, miközben bemutatják a magas hegyek közt élő laya népcsoport életét és persze a környezetet is.  A bemutatott kis falu mindentől távol van, napokig tart a gyaloglás, amíg  a főszereplő hazaér.

Megismerkedhettem a népviseletükkel, a jak-gyapjúból készült háziszőttes ruhájukkal és annak hosszadalmas elkészítési módjával, különleges kis kúp alakú, szalmából font fejdíszeikkel, láttam miképp őrölnek 2012-ben két kis malomkő között egy lepényhez szükséges lisztet….Láttam otthonaikat, kívülről ugyan igen díszes, de belül – európai szemnek – meglehetősen szegényes berendezéssel.

Meginterjúvolták a film készítői a közel 200 lelkes falucska egyetlen tanítóját, aki a következőket mondta:  Mivel a layak-nak nincs írott  nyelvük, csak beszélt,  a gyerekek az iskolában  tibeti nyelven és mert haladni kell a korral, angolul tanulnak….

Szemem szám tátva maradt….

(Valójában ezért írtam le ezt az egészet, hogy érzékeltessem, még itt, a világ végén is úgy gondolják, hogy az angol nyelv ismerete nélkül ma már nem lehet létezni…. Ezen aztán el is meditáltam egy darabig…)

Ezek után már cseppet sem csodálkoztam, hogy valamilyen táncos népünnepély után, a megkérdezett tinilányok egyetlen vágya az volt, hogy áram legyen,  hogy tévét nézni, internetezni és mobilozni tudjanak.

Itt a mese vége.

Képek: http://www.charlesbabaultsafaris.com/gallery-bhutan.html

http://travel.roro44.com/asia/Bhutan-attraction645.html

Ha a Google képkeresőbe beírod:  ’Laya Bhutan’  igen sok képet láthatsz még.

Ha pedig van fél órád, ajándékozd meg magad ezzel a filmmel ! Nem fogod megbánni !