(Nem) hétköznapi öröm.

Alcím: Ágy-sztori (na nem úgy, ahogy egyesek most gondolják  )

Pár napig gondolkodtam, hogy mi lehetett volna valami hasonló méretben örömöt okozó meglepetés számomra,  mint ez az öreg, majdnem 40 éves  ágy….

Nem tudtam kitalálni semmit. Nem is vágyom (Szlovéniába utazáson kívül) én már semmire, de ezen ágy után évek óta epedtem.

A történet a  következő:

1974-ben – férjhezmenetelemkor vettünk egy garnitúrát, mely egy ilyen fotel-ágyból és hozzá tartozó két fotelból állt. Nagyon praktikus darab, azáltal, hogy egy ágynak és duplának is nyitható, összecsukva meg kényelmes ülőhely (vagy délutáni szunyókáló-alkalmatosság) – szóval perfekt darab volt. Olyannyira, hogy amikor jelenlegi lakásomba költöztem – nem sok kikötésem volt – de ehhez a 3 darabhoz, meg a kutyámhoz ragaszkodtam.

Teltek múltak az évek – egyszer valami  reklámújságban láttam egy mutatós fotelágy-szerűséget, amit ugyanígy lehetett ágynak és felcsukva  ülő-alkalmatosságnak is használni – bár egy személyes volt. Nem tudom, miféle ördög bújt akkor belém, de a régi garnitúrát pinka-pénzért eladtam, és sok sok ezerért megvettem az új ágyat…..Amin aztán nem tudtam aludni….. Egyrészt kinyitott állapotában olyan alacsony volt, hogy már akkor ( vagy 15 éve!) nehezemre esett ráfeküdni, ill. felkelni róla. Másrészt valami olyasféle anyagból készült (szivacs) amire ráfekve, nekem állandóan olyan érzésem volt, mintha alulról fűtené valaki az ágyat. Semmiképp nem bírtam aludni rajta…Igaz persze, hogy ez nem volt „létkérdés” – hiszen valójában nem ebben a szobában és nem ezen az ágyon alszom éjjelente és a hálószobámban lévő öreg ágy régi jó afrik-matracos, de azért a délutáni csendes-pihenőimnek mindig ez a helyszíne, itt olvasok, itt tévézek….Szóval egyáltalán nem mindegy, milyen ez az ágy.

Egy év után egy használtbútor kereskedővel kötöttem egy (számomra) igen rossz üzletet, „elcseréltem” a sokezer forintos ágyat egy, a régihez némiképp hasonlóra. Igaz, nem lehetett két részben kinyitni, de mégis valami olyasmi volt…

Egy  alkalommal valami okból kifolyólag ezt a sztorit elmeséltem egy barátnőmnek, aki mondta: ismeri az én régi típusú ágyamat, az édesanyjának pont ilyen van….. Aztán pár évig szó sem esett az ágyról.

És akkor most pár napja hív a barátnőm, mondván, hogy emlékszik még, milyen vágyakozva emlegettem a régi ágyamat. Hát az anyukája most új ágyat akar, és eladná a régit. Felújíttatta ugyan és áthúzatta, de mégis inkább másikat szeretne, egy kisebbet, egyszemélyeset.

Nem kérdeztem én semmit, csak annyit, hogy mikor mehetek érte ?

A sajátomat elajándékoztam egy igen szegény környékbeli családnak, és megvettem ezt a régi-újat, de a barátnőm mamájának megmondtam, hogy semmi pénzért nem fogja tudni tőlem visszavásárolni. Én már ezen akarom leélni a hátralévő életemet.

Hát vannak ilyen csodák, amikor az ember megkapja, amit szeretne. Velem ritkán történt ilyesmi…..