Na végre ! Bejutottam a plenetáriumba...

Hát kérem jelentem, el/bejutottam  végre a planetáriumba. Akit figyelemmel kíséri a blogomat, tudhatja, hogy igencsak szívügyem volt ez a létesítmény – és legalább ennyire a régiben hosszú évekig működött projektor sorsa. Ment is a neten oda-vissza levelezés. Persze azt senki se higgye, hogy valamit is meg fog tudni – nyilvánosan – annak a régi darabnak a sorsáról. Na mindegy, eltökéltem, legyen vele boldog az, aki megkaparintotta magának – én ünnepélyesen kijelentem, nem foglalkozom annak eltüntetésével többet….(Hogy a fene essen bele ebbe a mocskos világba. Nem vagyok képes megváltani.)

http://www.zskn.hu/planetarium_musorrend

A planetárium – mint a műsorból látható, ahhoz képes, hogy mibe került, túlzottan nincs használva – ám ez előre tudható is volt… (10 millkót adni egy ilyesmiért, ami alig tud többet, mint a másik - hát.....inkább ezt sem minősítem...) A fenti címen megnézhetitek, hogy hetente hány előadás van – már ha van rá egyáltalán jelentkező. A mai programra 12-en váltottunk jegyet.

Kalandozás a csillagos égbolton volt a címe. Én ugyan szemernyi újdonságot sem tudtam/láttam meg – de ez az én bajom, mi a fenének foglalkozom egyszerű kis öregasszony létemre annyit ezekkel a dolgokkal. Rajtam és húgomon kívül  csak fiatalok voltak, s amikor 60 perc elmúltával vége volt az előadásnak és megkérdezte az előadó, hogy van-e valakinek kérdése – hát gondolom tudjátok a választ: nem,  senkinek nem volt kérdése…..

....rajtam kívül.

Na gyorsan választ kaptam rá – persze nem mintha nem tudtam volna a feleletet, csak bosszantott, hogy a közönség, mint a moziban, felállt és gyorsan távozott.

De hát persze mit is vártam ? Ezek nem csillagimádók, még csak nem is különösebb érthettek a csillagokhoz – legalábbis én így gondolom. Volt egy üres órájuk és 1200 forintjuk...

Amúgy a székek igen kényelmesek...Ám ha érzékeny vagy a légkondira, akkor ne ülj a hátsó sorba ! 

                                   ***************************

Egyébként én annyira büszke vagyok rá, hogy a mi gyerekeink az itt elhangozottnál egészen biztos többet tudnak, pedig egyiknek sincs csillagászati szakvizsgája. (Igaz, van csillagász távcsövük.) Egyszerűen csak a családból hozták a kíváncsiságot az ég dolgai iránt.

Hadd dicsekedjek egy ici-picit egy (számomra) kedves történettel. Nagyobbik unokaöcsém lehetett  úgy 15-16 éves, amikor egy nyári estén felmutatott az égre és azt mondta: „Az ott az északi  korona”….  Az volt valóban…. Majdnem elsírtam magam és ha 16 éves fiúgyereket még lehetett volna puszilgatni és ölelgetni, megtettem volna. Ehelyett csak befelé nyeltem a meghatódás könnyeit: ezek szerint jó talajba hullattam a magokat…Nem csak ez erdőjárást szerettem meg velük, hanem az ég dolgait is. Talán, talán továbbadják majd  ők is a gyerekeiknek. Hiszen olyan hihetetlenül csodás az égbolt, annyi varázslatot rejt, hogy aki nem búvárkodik utána, komolyan mondom, nem is sejti. Persze lehet, hogy nem is érdekli.

Mindegy. Mi ilyenek vagyunk és én se nem bánom, se nem szégyellem.

Kép: http://tudasbazis.csillagaszat.hu/csillagok-szuletese/a-csillagok-keletkezese.html