Frontbetörés

Valami nagyon durva fronttal jött be ez a hideg. Nem emlékszem rá, hogy mikor volt ilyen: kb. 15 percig nem tudtam a tv-t nézni. Szombat éjjel a parabolám  fölött  (az Astrára van beállítva) vélhetően olyan hatalmas, vastag  felhők vonultak el, hogy nem volt képes a  műhold adását fogni…Ritkán, nagy viharok esetén pár perces kimaradás mindig van - de ilyen hosszúságúra nem emlékszem. Aztán másnap, épp két kanál leves között, áramszünet volt. Ez szerencsére csak pár percig tartott, igaz, háromszor is ki-be kapcsolódott minden...Kész öröm ilyenkor a digitális óra....

Persze, hogy  5 perc elteltével már azon fantáziáltam, mi is lenne velem (velünk) újra TV, Internet nélkül. (Hogy a villanyáramról már ne is szóljak...) Merthogy ugye én abba a világba születtem bele, ahol ez a két szó abszolút ismeretlen fogalom volt. Aztán valahogy mégis csak megvoltunk…

Elmerengek néha, hogy csak az én rövidke életemben mennyi fantasztikus változás történt, persze elsősorban technikai téren. Drága nagymamám – ezt írtam már többször – nem nagyon ismerné  ki magát, de hovatovább lassan ide jutok én is. Az óraátállítás a tévén, 50 percembe került, a fene képes megérteni a kezelési útmutatót… Többségében magyar szavakkal, de számomra érthetetlenül van írva. Persze végül azért sikerült.

De így vagyok a  gps-szel, vagy az a gyanúm én nem lelnék semmi örömöt egy ipod-ban és társaiban. (Ez utóbbit nem tudom hogy hívják magyarul, mert csak a német tv-ben látom reklámozni.)  Nincsenek ilyenek nekem és nem is vágyom rájuk. Mint ahogy nekem már életem végéig az igazi olvasnivaló csak a kézbe-vehető könyv lesz és nem a monitor. Ámbár ha volna valami betű-számláló csodagép, akkor a képernyőn ma már több  betűt látok, mint nyomtatottan, papíron, pedig könyvtárba-járó ember vagyok. Hogy az írásról már ne is beszéljek. Kézzel, a bevásárlócetlin és a nem elfelejtendő feljegyzéseken kívül szinte már semmit nem írok. Pedig a szekrényemben jól elrejtve, van pár spirálos füzet és bizony nem üresek….

Nem nagyon hiszem, hogy 1845 és 1912  között volt-e akkora és annyi változás, mint 100 évvel később. Valahogy - és talán nem csak én érzem így – minden szörnyen felgyorsult. Egyre azonban nem tudok válaszolni: jó-e, kell-e ez nekünk ? Nem, nem a fejlődés ellen vagyok, csak a tempó !  Vagy ez is a szaporaságunkkal függ össze ? Több ember többet győz (mint a ludaknál) ? (V.ö. Sok lúd disznót győz…)(Hmmmmm. Egyes szám rövid, többes szám hosszú "Ú"... Pedig így helyes...)

Szerencsére letelt a 15 perc és újra elmerülhettem a filmben, amit néztem. Mit gondolsz, mi volt ez ? „Természetesen” az UFO-kkal, ill. ezekkel kapcsolatos, eddig elhallgatott, meghamisított dolgokról szóló dokumentumfilm.Eszem megáll, hogy néha miket látok....

Az adás végére azért továbbra is ott maradt a kérdőjel: Egyedül vagyunk, vagy se ?

Kép: http://www.stop.hu/belfold