Családfa

Vannak az ember életében csoda-dolgok, amikor „megvilágosul”. Jó érzés. Rájössz (részben) valamire, amire egy egész elmúlt élet alatt nem gondoltál – én ezt nagy örömnek tartom/érzem.

Sok sok évvel ezelőtt volt már, hogy Édesapám nagy munkával és részben más rokoni családfakutatók segítségével összeállította a családfánkat. Meglepődve olvastam arról,  miféle „vegyes” vér folyik az ereimben. Bár amikor Görögországban jártam, Kréta szigetére nem jutottam el, de Athénban és végig az úton kerestem valamit, ami jelezné nekem „belülről”, hogy a vérem legalább egyetlen cseppje innen ered. De csend volt bennem…habár Görögország gyönyörű.

„A családi hagyomány szerint ugyanis apai ágon  Kréta szigetéről származunk. Őseim vagyonos emberek voltak, és minden erejükkel támogatták a görögök függetlenségi mozgalmát, Krétát ugyanis 1669-ben a velencei fennhatóság alól a törökök foglalták el. Több felkelés zajlott le a törökök ellen, míg végül 1897-ben  Kréta a török fennhatóság elismerése mellett autonómiát kapott. E két évszázad alatti egyik ilyen függetlenségi mozgalom leverése után, a győzedelmeskedők az egész családot felkoncolták. Egyetlen  csecsemőt tudtak a menekülők a családból megmenteni. Ez a gyermek a János nevet viselte  és e gyermek leszármazottai kapták a Joanides nevet.” (Sosem gondoltam még végig, hogy miért nem kedvelem a törököket…de tény, nem kedvelem őket s nem csak a családfa elkészülte óta.)

A családot Mária Terézia uralkodása idején  (1740-1780) Délmagyarországon találjuk. Magyar nemességet is nyernek, szentandrási előnévvel. Innen széledtek el a Joanovicsok szerte az országba.

Szerepel a mesében

Irinyi János,  http://hu.wikipedia.org/wiki/Irinyi_J%C3%A1nos   és

Jánossy Lajos  http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1nossy_Lajos_%28fizikus%29

Valami mellékágon belekeveredik még Obrenivics Milos  is  http://epa.oszk.hu/00000/00030/00349/datum09632/cim209633.htm

A családomnak ez a fele meglehetősen jól, szerteágazóan van dokumentálva. És eléggé „vegyes” képet mutat, legalábbis ami a lakhelyeket, foglalkozásokat illeti. Persze tekintetbe kell venni, hogy akkoriban kicsit több számított Magyarországnak, mint manapság.  Éltek/laktak  rokonok szerteszét, fel se sorolom hányfelé.

 Dédapám ifjú- és időskori képe.

Anyai ágon  adatok  szépapámtól kezdve vannak, az ő születési helye és ideje hiányzik, csak annyi tudható róla, hogy Hirden volt molnár. (Eilinsfeld)  Az ő fia ( ükapám) már itt született 1819-ben, dédapám is, 1850-ben. Mind Hirden voltak  molnárok. A szép-ük-ill. dédnagymamai családnevek is visszamenőlegesen mind német hangzásúak ( Preis, Stoi, Vingenfeld, Herits, Kämer, Gross), ill. közülük is voltak molnárok, de erdész és kántortanító is.

A kálváriás anyagaimmal kapcsolatos irodalom olvasása közben derült ki, jöttem rá, hogy talán (sőt biztos) a családomnak ez az ága  azon betelepülők közé tartozik, akikről itt írtam   http://csendhegyek.blogspot.hu/2012/11/miert-baranyaban-van-legtobb-kalvaria.html  Vagyis a XVII.szd. végén, XVIII szd. elején jöttek valahonnan Németországból.  A nevük a bizonyíték erre, talán a foglalkozásuk is, hiszen szorgos kezű iparos emberek voltak. A „nagy” a városhoz (Pécs) közel, a Hirdi patak partján malmot építettek, s  itt élték tovább életüket.

Most, hogy elolvastam Múltmentő aranyos történetét http://multmento.blog.hu/2012/11/09/zsivanyok_a_malomban   állt össze teljes egészében a kép. Ezúton is köszönöm neki az „indíttatást”. Talán nem fogok bele ebbe a mesébe, ha az ő sorait nem olvasom. Igaz, nekem sajnos jó sztorim nincs a családomhoz, de  már az is öröm számomra, hogy ezekre a dolgokra  rájöttem, hogy összeállt a kép. Talán ezzel magyarázható a nyelv iránti érdeklődésem, vagy valamiképp egy icipici génem emlékszik a bajor hegyvidékre, s ezért imádom a hegyeket.

Ki tudja mi minden rejtőzik láthatatlanul, hallhatatlanul bennünk ? És egyszer csak felbukkan. 
Az ember meg csak áll, és csodálkozik…..