Ijedelem

22 év  - emberben a legszebb kor – ám parabola antennában ?  Megijedtem tegnap estefelé, amikor bekapcsoltam a tévét és csak a „Nincs jel” felirat volt  látható.

Nosza, rögtön hívtam a szerelőt – akinek első mondata az volt, hogy ő már nem dolgozik. Nem úgy értve, hogy ma este nem, hanem egyáltalán. Megállt bennem az ütő…

Azért legalább telefonos jótanácsot kaptam, mely úgy szólt, hogy ’várjak’. 

A hatalmas, vizes pelyhekben sűrűn hulló hó talán megállt a parabola-fejen, s ez akadályozza a vételt.

22 év alatt volt pár eset – igazán nem sok – amikor nagy vihar esetén mozaikos lett a kép, vagy megszakadt az adás. Ilyenkor ki is szoktam kapcsolni, mert ez azt jelenti, hogy felettünk a vihar magja – jobb, ha ilyenkor semmi elektromos dolog nem működik.

Nem tudom igaz-e, nekem egy  villanyszerelő mondta, hogy vihar esetén egyszerűen az óránál lévő kapcsolót kapcsoljam ki. Az a legbiztosabb. Nem értek hozzá, - lehet, de kellőképp féltem mindenemet még így is. Mert ugye ki tudja ? Meg van a gömbvillám – ha ugyan…Az akár az ablakon is bejöhet…állítólag.

Szóval tegnap este – ami nem volt éppen baj, mert itt állnak a könyvek, újságok – csak olvasni tudtam.

A szerelő tanácsára bekapcsolva hagytam a tévét, de levettem a hangját, aztán lefeküdtem.

S láss csodát, ma reggel bejövök a szobába, s ott a kép !

Na, igaza volt a mesternek. Havas volt a szegényke, és azért nem „látott”.

Amúgy szeretek ezen a technikai csodán elgondolkodni…Történik valami valahol – fellövik az égbe  a képet - és pillanatokon belül a világ szinte bármely pontján látható az esemény.

Sokszor elmeditálok, jó-e, vagy se ? Nem tudom a választ… A nagymamám egész jól elélt enélkül 84 évig.