Sóskaleves, szilvás-gombóc, mecseki séta

Szerintem nem rossz összeállítás. Barátnőmmel ettük-tettük ezt tegnap. Sajnos az ételeket a nagy  fecsegés közepette elfeledtem lefotózni, pedig a gombócok nem csak jók, szépek is lettek. Az idő pompás volt, felmentünk az állatkertig, majd onnan kisétáltunk egészen a Flóra pihenőig,  s vissza. Megállapítottam, hogy hiába télies, hideg az idő, az állatkert büdös. Épp a napokban olvastam, hogy jövőre felújítják. Hát épp itt az ideje – ha már nem viszik el erről a kritikus területről (Tettyei vízgyűjtőterület!)  Mellesleg én másodikos gimnazista koromban egy napig, társadalmi munkában festettem ennek az állatkertnek a kerítését. (=1960) A kisvasút mellett a sétányig húzódó erdőrész olyan fantasztikus módon fel van túrva (a vaddisznók által), mintha szabályosan ekével szántották volna :

A sétányon végig egyetlen szemetesedény nincs, a fa padok siralmasan néznek ki: 

Mágika  itt: http://magnyes.blogspot.hu/2013/01/nekem-mindegy-csak-szine-legyen-zooood.html#axzz2JU7QcgGy  egy ugyancsak ezen a területen tett sétájáról ír,  közöl fotókat, de lám, egy-két nap is elég volt ahhoz, hogy a kicsinyke havat eltüntesse a meleg:

Én nem azt a hunyort találtam meg, amit ő, ennek a bimbója még teljesen zárt – amúgy nem is láttam többet, csak ezt az egyetlenegyet (ráadásul nem is valami sikerült foto):

Láttunk útközben több, oszlopon álló madáretetőt, én mégis inkább ezt, a fenyőre függesztettet fotóztam le: 

Mellesleg a (volt) vidámpark be volt zárva, (legalábbis a kapuja), nem tudtunk bemenni. Igaz, kicsit lejjebb a kerítést már kidöntötték, ill. ellopták, ha nagyon  akartunk volna, ott azért be lehetett volna mászni, de nem akartunk.

„Természetesen” fotóztam néhányat kedvenc zuzmóimból,  meg köveket, no meg sokadszor a gyükési bányagödröt.

 

Bár semmi „tavasz” illata nincs sem az erdőnek, sem a levegőnek, mégis jó volt a napsütésben sétálni, s emlékezni a régi, ugyancsak ezen a tájon Lilivel együtt megjárt utakra….