Egy (hétköz)nap

Tudom én, hogy  fotós-szemmel nézve az én képeim mínusz nulla értékűek (pláne, hogy még a tetejébe kiraktam a rendszeresen olvasott blogok közé egy-két csoda-fotós blogcímét is) – mégis, nekem annyi örömöm volt benne/velük, hogy  néhányat azért megmutatok.

Már a reggel jól kezdődött, amikor a szomszéd ház tetejére rásütött az első napsugár, s nekem a hajnali Júlia-Alpok jutottak eszembe…. És NEM sírtam, amikor arra gondoltam, hogy nekem már CSAK ez, csak ilyen napsütötte csúcs marad a hártralévő időben.  

És a Gyükésben sem sírtam – hanem örültem, hogy látom a kirobbanó, napról napra, tényleg szemlátomást növekedő természetet, a sok jelentéktelen virágocskát, és érzem a szél lágy simogatását – amit ugye még lefényképezni se lehet, pedig milyen jó…

Szedtem zamatos turbolyát – de nem sokat, mert nem kedvelem túlzottan az ánizs  illatot:

Most bezzeg volt pitypang – de már túl vagyok a méz-főzésen:

 Kúszó boglárka, valami bogárral:

 

A hagymaszagú kányazsombor kivirágzott 

Az Olocsán-csillaghúrt már túlnőtte a fű...

...de a mostanában divatba-jött tyúkhúr szára-levele még zsenge. Ebből is hoztam haza egy jó nagy adagot:

 Ezen a képen az a madársaláta látható, ami egy héttel ezelőtt 5 cm-es és még ehető volt. Már teljes pompában virágzik.

Itt meg két, hozzá hasonló kékség, az apró nefelejcs meg az ösztörűs veronika. 
(Tűző napsütésben nem sikerültek jobbra a képek...)

 

Még egy kék, a fürtös gyöngyike - elvirágzóban már:

 

Sok a farkaskutyatej is, a rét sárgul tőle:

A végére meg azért került a szemétkupacnak minősülő pala-halom, mert  - vagy hiszed, vagy se – de mikor odaértem,  két gyönyörűséges zöld gyík napozott rajta, majd pánikszerű gyorsasággal besurrant a rejtekhelyére. Nem is emlékszem rá mióta, de több éve nem láttam zöld gyíkokat. Ültem ott vagy 10 percet, hátha kijönnek, de valószínű ők is láttak engem, s úgy döntöttek, inkább mégse…

Azért egy másik képen megmutatom, milyenek voltak:

 

 

Hát nem gyönyörű ???

 

 Kép innen: http://csak_allatok.mindenkilapja.hu/html/19031639/render/hullok  

Jó volt kint  lenni. Már megerősödött lélekkel, de azért valahogy mégiscsak Lilivel ....