Rione Monti és Rione Aia Piccola trullói – a világörökség része.

Aki már hallott róla, annak nem lesz újság – nekem az volt. A   „Schätze der Welt Erbe der Menschheit” című kedvenc sorozatom egyik darabját láttam pár napja hajnalban – és a Föld olyan kis darabkáját mutatta meg, amiről én még eddig nem hallottam. Természetesen mielőtt nekifogtam az írásnak - mint mindig - utána néztem, mit tud erről a net ? Hát sokat. Vagyis egy valaki megírt egy szöveget és azt aztán sokan átvették.

Csak röviden: Olaszország déli csücskében található ez a különös kis városka, mely a "Trullok fővárosa" címet viseli és ami igencsak kedvelt idegenforgalmi célpont. 1996  óta a  Világörökség része, mint régmúlt idők egyedi kultúrájának fennmaradt bizonyítéka. Kb.1400 trullo található itt. Maga a „trullo” szó jelentése vitatott, de  vannak nyelvészek, akik a latin trullus szóból eredeztetik (jelentése torony). Állítólag II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak köszönhető ez a különös építési mód, ugyanis ő segítette a letelepedni kívánó parasztokat és az ide érkező menekülteket. Azonban hogy elkerülje a birtokán lévő épületek utáni adózást, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan házakat építsenek, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, és utána gyorsan vissza lehet építeni. Így születtek a trullok.

„A kunyhó kizárólag a környéken található durván megmunkált mészkőből, száraz kő technikával épített (habarcs nélküli), henger vagy négyszögletes alaprajzú épület, melyet piramis vagy domború kúpos tető fed. A tető két rétegből áll, a belső réteg nagyobb mészkősziklákból, a külső réteg pedig mészkő táblákból, öntartó technikával készült, semmilyen tartószerkezetet nem használva az építéshez. A dupla réteg biztosítja, hogy a víz ne folyjon be a tetőn. A csúcsokat gomb-szerű zárókővel fedték be. A tetőre gyakran festettek különböző szimbólumokat. Könnyen szétszedhetőnek kellett lenniük, hogy egyszerű kőhalommá lehessen alakítani őket. A vastag falaknak és az apró ablakoknak köszönhetően nyáron hűvös volt, télen pedig tartotta a meleget.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alberobello  illetve http://kinehagyd.hu/kereses.tvn?mit=giangirolamo   ezen belül talán itt van a legtöbb kép    http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=67065&n=schuro&blog_cim=Alberobello%20v%E1ros%20trull%F3i%20%2818%20k%E9p%29. (a képeket is innen hoztam)

Varázslatos világ ! Nagyon ritkán mondom én már valamire, hogy „Na ezt megnézném!” – most ez a hely felkerült a listára.

Gondolkodva a látottakon, múltamból  képeket visszaidézve jutott eszembe (vagy tán a közelgő festés miatt ? : -) )  hogy én maximálisan fehér-fal-párti vagyok. 1972 óta (amióta magam döntöttem a falaim festéséről) nem is laktam soha más színű falak között. Visszaemlékeztem a gyerekrom szobáira, ott egész halvány sárga volt az alap, és ezen drapp, vagy okker,  nagyon szolid hengerelt minták voltak.  Sosem éltem csicsásra mázolt, vagy élénk színű, vad mintás falak között. A szobákba a színt a könyvek és a képek vitték – és ennyi elég is volt ahhoz, hogy jól érezzem magam bennük.

Persze ez bizonyára megszokás, meg ízlés dolga, de talán épp ezért fogták meg a szívemet ezek a kívül-belül hófehérre meszelt házikók, mert egyszerűségükkel közel állnak hozzám.