A szépnevű Királyuccán végestelen végig…

Tegnap a Varázspadlás miatt gyalog sétáltam be a Király utcába, ill. kicsit tovább, a Széchenyi térig. Készítettem pár képet – s habár nagyon is tudtam, hogy számtalan üzlet bezárt, mégis kettő megszűnése valahogy szíven ütött. 

A Líceum templomtól K-re 3 kicsike órásüzlet is működött, méghozzá évtizedeken keresztül. A legbelső, mely a templommal majdnem szemben van, a Remes Ferenc boltja, még ma is megvan – nem tudom, meddig, a mester sem fiatal már, s nem tudom, van-e utódja. De ha van – akkor is, kérdés, van-e még, lesz-e még szükség órásra ? Ebben az eldobós világban megveszik-tönkremegy-eldobják-újatvesznek…Elemet bárhol lehet a modernekbe kapni… a régi javítására talán sajnálják is a pénzt…

Szóval ahogy kifelé jövünk, ott volt a következő, a Leiszter József féle bolt. Sokáig a lánya, Leiszter Zsuzsanna vitte az üzletet, én hozzá jártam, ha valami gondom volt. Ma már zárva…A harmadik bolt az u.n. Hódossy István-féle, régi jónevű mester boltja, melyben az utód Pintér Nándor dolgozott sokáig – most láttam, ugyancsak lehúzta a redőnyt.. Miképp a képen is látható – 104 év után szűnt meg a kicsi bolt. 

(Itt közbe kell szúrnom egy újabb, a múlt mélyéből felbukkant képet, s azért itt, mert ezzel a helyszínel függ össze. A varázspadlásban megvásároltam Tibold Zita könyvét/életírását, melynek „A főállású boldog” a címe. Ebben bukkantam egy ősrégi emlékemre, nevezetesen a Széchenyi gimi (Líceum utcai sarkán) sok sok éven át ült kis sámliján  egy vak bácsi. A sparhelt  fényesítéséhez használatos vasport árult (?mindenki tudja miről beszélek?) picike papírzacskókban. Nagyon kopott, valahogy nekem akkor piszkosnak tűnő öreg göncökben ült ott, katonacsákóval a fején (én így emlékszem rá), s mellette feküdt egy németjuhász kutya, akinek az oldalán egy fehér vászonra festett vörös kereszt volt. Ha rosszul emlékszem, öreg pécsiek javítsatok! – bocsánat ez csak a helyszín és a könyvben olvasottak kapcsán jutott eszembe most…)   

Szomorú a szívem – ahogy sorjában tűnnek el a városom régi, ismert helyei, boltjai. Belestem a Caflischba – hát az biztos, hogy én ott már soha nem fogok meginni egy kávét. Bekukkantottam a régi „kisállamiba”, vagy talán "belvárosi áruháznak" hívtuk ? (aki nem tudná, a Zetkin Klára alias Szent Mór utca sarkon)  – ott (is) zabálda.. 

Végig, végig az egész utcán csak moslékosvályúk vannak, mint egy disznóólban… Vevő-evő pedig szinte nincs... Alig-alig akad olyan, a régiek közül, ami még él. Bezárt a Magyar Írók könyvesboltja és a mellette lévő óra-ékszer bolt is…. 

Ahogy lépkedtem, komolyan mondom, csak futólag néztem rá egy-egy koszos kirakatra, kiadást hirdető táblára. Közben az én régi Kossuth utcámat láttam, a Kazinczy utca sarkán a bizományival, mellette a hentessel, szemben a levendula illatszerbolttal. Kicsit odább a hangszerboltot, túloldalon papír és írószerboltot, a Takarékpénztárt, aljában a cukorkabolttal, a Hamerli vasboltot, a cipőbolttal az oldalában… 

Bekanyarodva a Széchenyi térre, ugyanez a helyzet. A drogéria, a könyvesbolt, a dohánybolt, a MALÉV iroda helyén, mindenütt csak zabálda és zabálda. Komolyan mondom, még ha éhes lennék, akkor se ennék, mert elmegy a gusztusom és a hangulatom ettől az erőszakos terjeszkedéstől, ettől a primitív ”csak enni érdemes és jó” szemlélettől…no és a szagoktól...

Tudom, lesz, akinek most az a reakciója a fentiekre: semmire nincs az embereknek pénze, semmilyen bolt nem bír fennmaradni – lám még a zabáldák sem…Mi akkor a javaslatom? Nem tudom… tényleg nem tudom miképp lehetne élettel megtölteni ezt az utcát, olyan  élettel, amilyen régen volt, amit most oly sokan ócsárolnak, szidnak, ám valahogy mégiscsak jobb volt akkoriban minden. Jajj, ne már…. Világgazdasági válság, stb… tudom, tudom… Nem én vagyok a Jóisten, nem megoldást kínálok, én csak szomorkodom és panaszkodom. Többre nem vagyok képes. Nekem nincs pénzem, se a tak.szövben, se Svájcban. De soknak van… azok meg kussolnak, vagy Hawaiban süttetik a hasukat…és nem Pécsett szórják el a millióikat.

 

Arra pedig, hogy miképp verik át az embert álljon itt két példa. Szerdán a Goldmark Károly utcában (volt Munkácsy SZTK-val szemben) parkoltam. A parkolóórán 300.- Ft/óra díj szerepel. Ennek megfelelően bedobtam másfél órára 450.- Ft-ot, s megdöbbenve tapasztaltam, hogy a parkolójegyen 350.- Ft/óra áll, s természetesen nem az általam igényelni szándékozott időtartam. Felhívtam a Biokomot, és megmondtam a magamét – de vissza fogok menni és megnézem, javították-e a becsapós számot. Így könnyű büntetgetni… Mellesleg nem hallottam, hogy az óradíj emelkedett volna… Ma pedig a Király utca végén láttam két hirdetőtáblát. Az egyiken 100.- Ft/nap, a másikon 100.- Ft/óra. Ugye nem kérdés, hogy melyik az igaz ? Hát, hogy milyen szemetek !!! Megáll az ész…

Még jó, hogy öröm-élménynek ott volt a negatívumok között a Varázspadlás. Anélkül nagyon szomorúan jöttem volna haza… 

 A zabáldákkal "körbeszegett" Széchenyi tér:

 Szerintetek mit jelent az, hogy "akár" 100 Ft/nap ?   És az a másik oldalon álló táblán, hogy 100 Ft/óra?  Melyik az igaz ???