Kertben jártam....

Nem tudom, ma a fáradtságom, vagy az örömöm nagyobb-e ?

Kora reggel már szorgoskodtam, ugyanis tegnap este derült ki, hogy a szomszéd ház falát ma bevakolja egy mester – s ehhez nekem egy kis „gazolást” kellett végeznem, hogy hozzá tudjon férni a falhoz. A kis gazolás két óra hosszat tartott és kellőképp kifáradtam. Közben csörgött a telefonom, a barátnőm hívott a kertjükbe cseresznyét szedni.  Persze, hogy örömmel mentem – de tudtam – lesz ennek még böjtje. 

Megszedtem a cseresznyét, és akkor ugye: szedjél még epret! És : nézd, mennyi kapor van, vigyél azt is !! Barátnőm bőkezűsége sosem ismer határt. Míg én ezekkel végeztem, ő egy adag friss  zöldhagymát, meg retket csomagolt… Nem tudok eléggé hálás lenni ezekért – de mindezek feldolgozásához jó lenne még egy példány belőlem. 

Körülnéztem a lakásban, de nem találtam a macskákon kívül senkit, ők meg valahogy nem akartak ma segíteni…

Nem is végeztem mindennel, a cseresznye holnapra maradt. A kaporhegy-vagdosás közben épp arra gondoltam, hogy jóformán most fogyott el a tavalyi utolsó cseresznye-lekvár és lám máris készíteni lehet az újat. Rohan az idő….

A napot házi-zsíros kenyérrel és a mennyei zsenge kis zöldhagymákkal koronáztam meg. Holnap folytatom….