Nagyon
meleg volt a buszban, s nem hiszem, hogy csak én akartam elolvadni a zárt,
kicsi térben. Ezek az új buszok, mintha sokkal kisebbek, szűkebbek lennének,
mint a régiek. (Ja, ja, tudom, az öregnek semmi se jó… de nekem akkor is ez az érzésem…)
Szóval
ülök a buszon, mellettem hasonló korú „nénike”. Kivételes pillanat: valami jó,
jókor jut eszembe: tehát belefötrök a táskámba, és előveszem a kis kínai
legyezőmet, amit még tavaly kaptam a barátnőmtől, s amit annyira megszerettem,
hogy még kettőt vásároltam, egyet a konyhában, egyet itt a számgép mellett
tartok.
Legyezni
kezdem magam – s a hűs légből jut a szomszédomnak is. Mire a „néni”: „Aj de jó,
hűccsön már picit engem is, mer megfővök” …
Hát
hűtöttem őt is. Nem tudom, persze nem is érdekel, hogy a többi utas mit gondolt
rólam/rólunk, lehet, hogy az első pillanatban hülyének néztek, de az az
érzésem, a második pillanatban már irigyeltek bennünket.
Aztán
eszembe jutott az a kissé agyament Karl Lagerfeld (aki nem tudja ki ő, nézzen
utána) – nos, ő is gyakran használ legyezőt. Hát ha neki lehet, akkor nekem is…
már csak egy ujjvég nélküli kesztyű kellene
:- )
Én is tartok legyezőt a táskámban hogy bármikor előkaphassam ha kell. Tapasztalatom szerint eddig még senkinek még csak a szeme sem akadt meg rajta.Nem furcsállotta senki.Egyébként Sziciliában teljesen bevett szokás a fiatal és idős nők között egyaránt a legyező használata.
VálaszTörlésÉn most kaptam egy szép legyezőt a koreaiaktól. Rendszeresen használom
VálaszTörlésNo, örülök, hogy mások is használják. Én Pécsett utcán/buszon még nem láttam....
VálaszTörlés