Öröm is meg bánat is…..

Pár napja, amikor a kövekről írtam, eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt vettem én a gyerekeknek egy csodálatos Mecsek domborzati térképet. Őszintén mondom, akkoriban vágytam arra, hogy nekem is legyen, de „bizonyos okokból” nem lett és később meg elfelejtettem. S most egyszer csak a semmiből (=a fejemből) kipattant a gondolat: érdeklődni kellene, létezik-e még ilyen ? Bár a „bizonyos okok” részben ma is fennállnak, de néha érdemes lemondani valamiért valamiről….S láss csodát, amikor felhívtam az Alkotmány utcai térképboltot és elkezdtem magyarázni mi után is érdeklődőm, a hölgy azonnal rávágta: Tudom, mit keres, igen van !!!

Gondolhatjátok másnap bolt-nyitásra ott voltam és megvettem végre magamnak is, amire úgy vágytam vagy húsz évvel ezelőtt.

Azonnal – még a buszon – magam elé vettem és itthon is többször nézegettem már, és annyira jó érzés volt, hogy ezen a térképen én sok kicsi „mélyedést és dudort” a helyszínről ismerek. Nekem jelentenek is valamit (nem is keveset !) a földrajzi nevek, a Kőlyuk, a Kismély-völgy, a Lapis, a Szudó, a Hársas….vagy sorolhatnám…. Képek emlékek, történések bukkantak fel bennem és mind mind jó és szép.

Annyit, de annyit jártam a Mecsekben, hogy nem is értem, miképp tudok most nélküle élni.

Hát bevallom, nehezen. És igyekszem nem gondolni rá olyan formában, hogy „menni kéne”… Mert hát nem merek. Egyedül semmiképp, másokkal nincs kedvem, meg hosszabb gyaloglásra már nem is vállalkozom.

Így hát simogatom a térkép kis hegyecskéit és emlékezem.

Mint egy rendes öregember.