Augusztus

Tóth Árpád: Illatlavinák alatt

Augusztus. Alkonyat. Körül
Ájultan piheg a világ.
A hegyekről most omlanak
A nyári illatlavinák.

Jaj, mi is ez? Szívem alatt
Mint a turista-menhelyen
Szöges cipőjű vándorok:
Vágyak topognak hirtelen.

Kalandra kúsznának, pedig
A jaj, csak egyszer járható
Utat a büszke ormokon
Nekik befútta már a hó.

S mégis, ők mennek újra, ma
Felbomlik minden fegyelem;
Szívem, vén menhely, hasztalan
Zárná őket, nincs kegyelem.

Még egyszer édes, hajdani
Színekben felgyúl a világ,
S rám rogynak, s eltemetnek a
Halálos illatlavinák.

Kép: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipfsjEVmYBHu4_69iN05kSGJleKNaqnR2uJDOUK0GPXs74h49ZJ8r5wXA7vcB4mSG1yFTQKw5wgSaA1iiWzmOrsY-8d2i8LedoKCEm8H-mp0TUwzb8o-9NKqKx0ZAEHeb3D21dVMdOwPk/s1600/DSC01880.JPG