Bosszankodom

Nem tudom, miért van, azt se, hogy  csak énrám jön a bóna, ha ilyesmit látok, vagy másnak is vannak hasonló  érzései, de ahogy öregszem, bizonyos jelentéktelen dolgok látása annyira fel tud dühíteni.

Amint ilyesmit látok a tévében, azonnal kézbekapom a távirányítót és hopp – máris más csatornát nézek – közben fortyogok még pár percig. 

Az egyik ilyen a  (jaj, nem is írom le, amit magamban ilyenkor mondani szoktam!) szóval a kis énekes-sztárfiúk fütyifogdosása. Az egyik elkezdte – a többi folyamatosan másolja. Állandóan az jut eszembe, hogy tán a pelenkájukat igazgatják ? Vagy félnek, hogy hirtelenjében egyik rajongójuk a színpadra ugrik és jól kiszámított keletiharcos mozdulattal megrúgja őket ? Röhejesnek, de undorítónak is tartom.

Legalább ennyire utálom, amikor  (nagyon ritkán nézem!) valamilyen főzős műsorban a riporternő odaáll tündi-bündizni a szakács mellé. Úgy, ahogy van. Hosszú ujjú blúzban/pulcsiban, és beletúr az ételbe. Mondjuk gombócot gömbölyget, vagy akármit. Mi történne - ha  már annyira segíteni akar, (habár szerintem a riporter a riportot csinálja, ne a gombócot)  - mi lenne, ha első mozdulatként feltűrné az inge ujját ? Ez egyébként olyannyira „divatos” lett, hogy láttam nem is egy olyan műsort, ahol anyuka és kislánya „dolgozik” a konyhában, hosszú ujjú ruhában. Hogy a fenébe nem zavarja őket ?? Képtelen vagyok megérteni…

Ugye milyen jó nekem, hogy „csak” ilyesmik bosszantanak tévézés közben ? ( Ez persze nem igaz. Csak „úgy” ideírtam a végére…)

(P.s.: úgy látszik a „bóna” szó nem túlzottan ismert a neten (vagy az is lehet, hogy már nem divatos kifejezés) – alig találtam meg a hivatalos jelentését. Annak, aki nem ismerné:

Bóna:  Népi eredetű szó, a roham, sokkos állapot, heves idegesség kifejezésére. pl. "rájött a bóna" annyit tesz: idegrohamot kapott)

http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/egyeb/mulvai.htm