A
25, az egy olyan szép szám. Nem tudom miért, de én annak érzem – ellentétben
mondjuk, a 9-cel… És ennek semmi köze
semmihez…csak az én fejemben vannak ilyen gondolatok.
De
azért ez a 25 nem egészen véletlenül
jutott eszembe…
Már
napok óta mocorog bennem valami és persze tudom is nagyon jó, hogy micsoda.
Tegnap
aztán egészen konkréttá vált a zsongás, nem is kellett az órára néznem - de
vagy tízszer jutott szembe, hogy mi is volt azon a tegnapihoz hasonlóan
csodaszép, szeptemberi napon, pont 25 évvel ezelőtt.
Reggel
6: most indultam. Ó milyen nagy harmat ült a bábakalácsokon, hegyi
harangvirágokon... délelőtt 9 : caplatok felfelé a hágó oldalában, vad
ciklámenek és törpefenyők között. 11
óra: elérem a Tosc derekán futó utat.
13: megérkezem a Vodnikov
turistaházhoz 15 : ülök kint egy félreeső sarokban, gyönyörködöm a tájban, a
hegyi varjakban, a fura hálót szövő pókokban és nézem, nézem a csúcsot, az én
csúcsomat, ahová holnap fel FOGOK menni.
Egyedül. 43 évesen. Este 7: ilyenkor már lefeküdtem, készülve a korai
kelésre....
És
így ment ez tegnap egész nap....
Szeptemberben
– mint a fecskék - kényszert érzek, hogy
nekiinduljak imádott Szlovéniámnak. Oly
mértékben meghatározó volt az a 10 alkalom, amikor ott jártam, (ezen belül
persze a 25 évvel ezelőtti különösen) – hogy a nyár múltával a lelkem készülni
kezd: menni kéne… Várnak a hegyeim. Az üdezöld füvű rétek, a szálkás-szürke
sziklák, a csobogó patakok és fátylas vízesések. Szinte minden nap oda-álmodom
magam mostanában. Elalvás, felébredés előtt
ezek a szívemnek oly kedves képek lebegnek a szemem előtt. Minden nap
megköszönöm, hogy megélhettem azt a napot, hiszen az életem meghatározó pontja
volt és minden alkalommal titokban, sóvárogva, szíven-szúró fájdalommal gondolok
arra: valószínű soha többé már nem jutok el én oda. Nem, nem a csúcsra
kívánkozom, megelégednék csak a közelével is...
Egy
ici-pici helyet a reménysugárnak azért mindig hagyok.
Hátha….
Lehet
egy ilyen helyet elfeledni, nem szeretni, oda vissza nem vágyódni ????????????
A Triglav Srednja Vas-ból
Kaporetto
Kilátás Uskovnicától
A Tudorski Preval felé
Kilátás a Vogel felvonójából a Bohinji tóra
Pericnik vízesés
Vintgar völgy
♥
Imádlak Szlovénia !
♥
Szlovénia tényleg csodaszép! Aki egyszer látta,mindig visszavágyik.Az ember azt hiheti,hogy ilyen csak a képeslapokon létezik.Szeretnék még én is újra eljutni.Kívánom,hogy Neked is sikerüljön!A.
VálaszTörlésMegértelek, az én szerelmem a Magas-Tátra.
VálaszTörlésFurcsa érzésekről írtál. Nekem úgy tűnt, mintha Neked valamiért, valami okból oda még egyszer el kellene menned, jutnod. Talán nem is nosztalgikus gondolat volt, hanem megérzés!Talán érdemes lenne hallgatni rá.
VálaszTörlésBiztos van rá valamilyen lehetőség és forma, hogy újra eljuss oda!
A leírt gondolatok nem hiába jönnek az embernél.Kívánom, hogy sikerüljön Neked.
Csodálatos hely!!! Valahogy tényleg vissza kéne jutnod! Keresd, gondold ki a megoldást, mert biztos van! ;) Nem csak pénz kérdés - szerintem.
VálaszTörlés...mindent értek...
VálaszTörlés