Angyali hangok

Egy kedves blogobéli ismerősömtől kaptam a meghívást, hogy menjek el ma este a Székesegyházba, ahol hallhatom  végre „élőben” is őket.

Ars Sacra Fesztivál Pécsett, 2013. szeptember 14-22.
- Mottó: "Minden lehetséges annak, aki hisz!" (Mk 9,23)

19.00 Zárókoncert a Pécsi Bazilikában: Schola Sancti Pauli
Vezényel: Fodor Gabriella

"Pünkösd hétvégéjén a pécsi Pálos templom szkólája, a Schola Sancti Pauli II. díjat nyert a 23. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Versenyen. A rákövetkező hétvégén hatvan kórussal megmérettetve két Arany Oklevelet hoztak haza mind gregorián mind kórus kategóriában a Budapesten megrendezett - egyházzenei - Mária Rádió I. Kórusversenyéről, előbbiből kategóriagyőztes I. díjjal. A nemzetközileg elismert kórusvezetőkből és karmesterekből álló szakmai zsűritől Fodor Gabriella karnagyi különdíjat kapott "kiváló karnagyi munkájáért"."

Én úgy emlékszem, egyszer már írtam erről a kórusról és most sehol sem találom azt a bejegyzést…sőt azt a képet sem, amit emlékezetem szerint csatoltam. Betettem továbbá a youtube-on megtalálható zenéjüket is….Nem értem… Mindegy, veszett fejsze nyelén kár siránkozni és keresni is felesleges.

A parkolóhely keresés miatt kicsit korábban érkeztem és látnom kellett, hogy nem csak a Széchenyi tér egy undorító zabálda, hanem a Sétatér is. Gyomorforgató szagokkal…Komolyan mondom, egy disznókkal zsúfolt vályús ól jutott eszembe, ahol a koszos malacok egymást löködik a moslék előtt. „Csakazaba csakazaba”….erről szól ma az élet.  Jaj bocsánat, nem bírtam ezt elhallgatni. Nagyon, nagyon irritál….

 Moslékolóhelyek:  

Nos, akkor inkább róluk legyen szó: 

 

A hangverseny.... Szép volt.... És mégis, mégis nem adta azt az élményt, amit vártam. Kis blogos barátnőmtől ugyanis kaptam én egy CD-t, amit itthon már többször is meghallgattam. Itthon, a csendben, a nyugalomban, abban a pillanatban, amikor kívántam, addig, amíg kívántam. Semmi és senki nem zavart.

Én nem tudom, de egyre kevésbé bírom elviselni magam körül az embereket. Utálom a kiállítás megnyitót – írtam róla. Nem bírom a köztéri zabáldákat és tömegélvezeteket – írtam róla. De hogy zenét hallgatni se szeretek másokkal együtt, azt most éreztem először. Hogy zavart, aki mellettem ült és néha valami füzetbe jegyzetelt, aki előttem köhögött, akinek a gyereke néha motyogott, aki menetközben kiment, vagy bejött az ajtón stb… Egyszerűen nem volt lehetőségem, hogy teljes egészében átadjam magam a varázslatos hangoknak. Pedig a Székesegyházban aztán csodálatos volt a hangzás – s csak háromszor zavarta meg az éteri hangokat  kültéri böm-böm-dübögés (szerencsére).

Hát így vagyok.  Egyre jobban azt érzem, „mindenhol jó” nekem már sosem lesz, csak és kizárólag itthon a jó.

Néhány kép – sajnos a templomi nem igazán sikerült. De ugye ez is… Mások tízet villantottak a kórusról. Én még vakut sem használtam, mert illetlenségnek, zavarónak éreztem – hát azért ilyenek a képeim. Nem szégyellem.

 Azért szép képeket is csináltam: