Élet 3 gyerekkel

Gondolkodtam kicsit, hogy erről írjak-e ? De írok, mert napokig foglalkoztatott a téma. Nem is kicsit. És azok a dolgok viselnek meg leginkább, melyeken szeretnék, de nem tudok segíteni.

Pár órára beleláttam egy 3 gyerekes család életébe. Mert meghívtak, mert tettem pár szívességet és annyira akarták már valamiképp „viszonozni”… Pedig ezerszer elmondtam, hogy ez én elméletem  úgy szól, hogy a jóság "körbejár". Én jót teszek veled, s nem tőled várok/kapom vissza a jót, hanem egészen váratlanul/kéretlenül valaki mástól. Szerintem ez a dolog így működik.

Mindegy, nem lehetett a kedves ebéd-meghívást lemondani. Az aranylón gyöngyöző húsleves mennyei volt, a rántott-pipi szintén, sült krumpli, finom friss saláták – majd az egészet túrós-meggyes házi rétes koronázta meg…

A gyerekek aranyosak voltak, a háziasszony ügyes, de arra a kis időre beleláttam az életükbe, és őszintén mondom, kissé összeszorult a szívem.

A két szülő – szerencsére pillanatnyilag mindegyiknek van állása – dolgozik, de középvégzettségűek lévén a fizetési határ lehetőség szerinti legalján foglalnak helyet.  Három gyereket nevelnek. (Magamnak azért feltettem a kérdést, hogy KELL 3 gyerek egy eléggé kilátástalan helyzetben lévő családban/világban manapság ? - De hát a gyerekek már itt vannak, vissza nem fognak bújni – fel kell őket nevelni…. )

A nagyobb kislány panaszkodik: hogy sehová nem „engedi el” anya nyaralni…a kicsi panaszkodik, hogy az anya nem vesz nekik fagyit. Pedig – fűzi hozzá az 5 éves – annyit segítünk ám! Nézd, én húztam le a sok paradicsomot ebben a ládában a kertből…

A ház a tulajdonuk, nemrég szigetelték, rendben van a tető is. De az udvar, a környezet… Nagyanyám azt mondaná: „Fut a ház…” Látszik mindenen, hogy a 24 óra nem elég a feladatok elvégzésére. A várostól kb. 15 km-re laknak, minden nap bejárni, előtte a gyerekeket szétszórni iskolába, oviba, a munkát becsülettel elvégezni, minden nap este főzni – mert a férjnek nincs lehetősége meleg ételre napközben, meg valójában olcsóbban is jönnek  ki, ha a maguk megtermeltéből főz az anya. Aztán a gyerekeket összeszedni, és a napi 8 óra + hazautazás után nekiállni az otthoni robotnak… 
Mert vannak állatok, mert van kert, hiszen csak abból lehet „ingyen” saját termés. Csakhogy magától semmi sem lesz. Nem terem a kert „csak úgy”… Ültetni, kapálni, gondozni, leszedni kell. Ebben a pokoli nyárban még öntözni is. A nyájnyi kecskét naponta fejni, baromfit etetni, a falu másik felében lévő gyümölcsöskertből hazahozni a termést, befőzni. Hogy egy kis pluszpénz jöjjön, a tejből sajtot készíteni…. 

A 24 órából jó, ha 3-4 óra alvásra jut ideje….

Nehezen, nagyon nehezen élnek és végülis nem elég a mindennapi gond, állandóan ott lebeg felettük Damoklész kardjaként, hogy bármelyikük állása egyik napról a másikra megszűnhet….. Rágondolni is rettenet.

Tudom, ez egyetlen egy ici-pici példa, mert ezrek élnek ma így, (meg még ígyebbül) mondhatnám napról napra, a régi jó mondás szerint kezükkel a szájuk előtt, látástól vakulásig a szó szoros értelmében robotolva….

Napokig azzal a gondolattal aludtam el, hogy nagyon nem jó az öregség, de most fiatal se szeretnék lenni. És persze másra is gondoltam. Valami olyasmire, hogy "hol a boldogság mostanában"? Lehet, hogy minden nehézség ellenére mégis (inkább) itt ??