Zsolnay Galéria – 2013 augusztus

Mivel a különféle befőzési munkálatok elhatalmasodtak rajtam, megmutatom a múltkor írt és fényképezett anyagot, a Zsolnay galériából: 
  
A nyári tárlatot az elviselhetetlen hőségre tekintettel kihagytam – de gondoltam, most már kibírható lesz egy látogatás.

Hálistennek (megint) senki nem volt amíg először végigjártam a termeket, később (a fotózás utáni, második köröm megtételekor) jött be egy fiatal pár, akik a tárlatnál jobban élvezték a pihenő/ülőhelyeken a csókolózást… Ill. jött egy hozzám hasonló korú öregúr – s úgy rohanta végig az egészet, mint akit üldöznek…

Nos, akkor ezeket a képeket „hoztam” megmutatni. (Kivételesen 1-2 helyen kicsi kommentárt is fűzök hozzá.)

Kezdem a csúcs-alkotással, nevezetesen két hatalmas üvegkaviccsal. Nem teszem be ide az összes képet, melyeket erről a kettőről készítettem, de elhihetitek minden szögből más képet mutatott. Varázslatos !!!

Rettentő boldog lennék, ha ezek itthon lennének most nálam – naponta többször simogatnám őket. Az egyik fekete/fehér ill. átlátszó, a másik fekete-kék-zöld színekben pompázott, akárhonnan néztem, mindenünnen csodás volt és másmilyen. Ki a csoda és hogyan képes ilyen gyönyörűségeket készíteni??? Ez a két alkotás magasan az első helyre került nálam…

(Mellesleg Gáspár György öntött üveg-kavicsai.)

 

Ez után Vojnich Erzsébet egyszerűen csak „Festmény” címet viselő képe következik a rangsoromban. Fogalmam nincs, valójában ki az, aki ott az ágyban fekszik, de én kitaláltam azonnal, első ránézésre hozzá egy történetet. És az ilyen képeket szeretem igazán. Ami azonnal belopózik a szívembe/agyamba. Nagyon tetszett ez is.

 

A harmadik helyezett nálam egy „sorozat” - nem tudom meghatározni, hogy milyen műfaj. Mondhatnám „naturális könyvnek” – vagy a csoda tudja minek. Fakeretben – mint egy könyv lapjain - látszanak képek, melyek a madarakról szólnak – a posztamensen sehol egy szerző, sehol egy cím… Fogalmam nincs, kit kell(ene) dicsérgetnem.

  

A szobrok közül egyet mutatok most itt, nem csak a címe miatt. Ezt (is) elfogadnám: 

(Fischer György: Hülye)

 Ezt a nagyonzöldet nem azért emelem ki, mert annyira tetszett. Épp a napokban láttam a zsirai fogyatékos otthon lakóinak stációképeit. Különösek. A színeik szinte „világítanak/égetnek”. S bár tudom, ez a kép zöld, de ez nem „hűvös zöld” – amit az ember egy magashegyi füves mezőtől várna -  hanem valamilyen más… Nem, azt nem mondanám, hogy ez teszik, de mégiscsak eszembe jutott róla valami.

Ez sem azért került ide, mert tetszik. Csak azt nem értem, hogy mi a csodának kell 3 hónapon belül ismét kiállítani ugyanazt képet ? Utána lehet nézni, az április 22-i bejegyzésemben már láthattátok…

 

Ez viszont tetszett, mert  tisztára 3 dimenziós hatása volt,  oda is mentem és megfogtam. Tökéletesen  sima papír !! (Mellesleg titokban elárulom, - biztos vagyok benne, hogy az illetékesek közül senki sem olvassa a blogomat - néha bizony egyes alkotásokat megfogok/megérintek/megsimítok. Szerintem ennek is szerepe van abban, hogy miképp ítélkezem később róla.) Érdekelne erről egy pszichológus véleménye....

Ezt is megfogtam, és rájöttem, hogy nem más, mint egy régi keretes üveglapra/tükörre kiöntött és megszilárdult festék... Elgondolkodtató. Ilyent kellene csinálnom, hátha megveszi valaki ? 

Ez pedig nem más mint egy hatalmas, összefércelt, festékkel össze-vissza leöntött rongydarab (szerintem):

   Na, a többihez nem írok szöveget. Nézegessétek:

 

                                                          (El Kazovszkij)

                                                         (A 2 fenti kép Váli Dezső)

                                                  (A két fenti kép Martyn Ferenc)

Végezetül még néhány szobor: 

2013. augusztus 23 – október 6.  között van nyitva, a kiállítás címe:  Geometria és figurativitás

A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum gyűjteménye  http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=1398