Az utolsó előtti baranyai helyszínen

Aranyosgadányba mentem még ki vasárnap délelőtt – és ezzel jelenthetem, hogy Dunaszekcső híján készen vannak a baranyai kálváriák. (Igaz, még nincs fent mind a blogban, de hamarosan elkészülök.)

Ismét csak azt kell mondjam, csodaszép őszi időben autóztam – nem is messze, hiszen Aranyosgadány relatív közel van Pécshez.

Ebben a faluban sem jártam még, ennek megfelelően, mint 2 napja, itt is sem vagyok ismerős. Miután érdeklődtem 6 (=hat) falubeli gyerektől (10-15 éves formák, nem ovisok), hogy hol a kálvária és az első kérdés az volt, hogy „Az mi ?”  kissé meglepődtem, bár hát nem is tudom, miért. S amikor elkezdtem magyarázni, akkor egyhangúan állították, hogy ebben a faluban ilyen nincs.

Gondoltam magamban, legalább a Google-emberkével néznétek szét a falutokban (azt valószínű -?- ismeritek) – hiszen én is azzal fedeztem fel hogy egyáltalán létezik -  de nem szóltam. Továbbmenve egy kicsit idősebb nő aztán megadta az útbaigazítást, s perceken belül odaértem.

  

 

 

 Két szép öreg ház a főutcában 

Miután elfényképeztem a  kálvárián a „semmit” – ugyanis képek itt sincsenek – azon az úton mentem tovább, ami a faluból kifelé vezetett, habár láttam én, hogy beljebb van egy Pellérdre  irányító tábla, s a térképről tudtam, hogy arrafelé kellene mennem. Ám nem bántam meg ezt a kis kerülőt, mert az Aranyosgadányi patak völgyében vezetett az út – valami álomszép, csendes vidéken, egy tavat is érintett. Több helyen meg is álltam egy-egy kép készítése kedvéért. Aztán amikor „elfogyott alólam az út” – épp valami házak közelébe értem s egy terepjáró is jött, megtudakoltam, hol is vagyok ? Nos, majdnem eljutottam a Keménygadány nevű világvégére. Aztán persze megfordultam, s szép lassan hazaporoszkáltam a másik úton, itt-ott megállva és fényképezgetve.

Az Aranyosgadányi vízfolyás füves medre  és a kis tó

Színesedő domboldal - itt is

Hecsedli rengeteg van..

...és pirul a papsapka (kecskerágó) is

Mára is jutott egy magányos kereszt. Ez az erdő szélén egy kis tisztáson áll. Járnak oda, hiszen látszik, hogy még virágot is ültettek a kereszt köré.

Lívia csodaszép bébi ! - üzeni Vakond a Pellérd felé vezető úton.

A párába bújó Jakab-hegy látszik a levágott hatalmas kukoricaföld mögött.

A pellérdi szőlőket Szent Orbán védi, aki a
szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok patrónusa is

(Vanyur István szobra.) 

A szobor közelében egyik kedvencem, - bár levele még nem pirul - a cserszömörce.

Ezt a napot is hozzáadom  a télre bespájzoltakhoz. Majd ha kint dühöng a hóvihar, ezeket a képeket fogom nézegetni, s visszagondolok arra a melengető őszi napsugárra, ami bearanyozta a mai napomat (is).