Vasárnap délután

Gondoltam annyira szép az idő, kimegyek én ma a temetőbe, ki tudja, mi lesz a hét végére.

Körbejártam a sírjaimat, nem először megállapítva közben, hogy alapjában véve  szép a pécsi temető, sok nagy fa van benne, rendezett, tiszta, az utak járhatók. Az meg, hogy ki milyen sírba temetkezik, ill. a rokonság azt miképp tartja karban, már más kérdés. Most láttam, hogy a neves pécsi halottak sírja elé kis táblák kerültek, életrajzi adataikkal… Megnéztem az új szóró-parcellát, közvetlenül a ravatalozó mögött épült, a héten lesz az átadása.

  

Meglátogattam (mint szinte mindig) Grastyán prof síremlékét, (http://hu.wikipedia.org/wiki/Grasty%C3%A1n_Endre)  számomra az egyik legkedvesebb (ha ugyan lehet ilyent mondani) síremlék az egész temetőben. (Rétfalvi Sándor alkotása)

 

Most lefényképeztem azt az emlékművet, melyet már régebben állítottak azoknak az emlékére, akiknek a sírját „elbontották” a régi temetőben.A mai Tudásközpont és a Kodály koncertterem épülete alatt volt ez a temető – ha valaki nem tudná…  (Illa Gyula: Angyal)

És bizony újra és újra olyan sírok mellett mentem el, amelyekben nyugvók életükben személyes ismerőseim, tanáraim, osztálytársaim, szomszédaim, kollégáim voltak.....Ilyenkor el lehet gondolkodni, vagy talán hálát is adni, hogy én még itt "fenn" sétálok....

Már az autómhoz indultam, amikor egyszer csak megjelent fölöttünk (számomra vészterhesen berregve) a sárga heli…. Olyan rossz érzések vannak bennem, ha meglátom, ugyanis tudom, hogy vagy megy valakiért, vagy hoz valakit, aki bajban van…. Ám azt nem tudtam, mit keres itt, sőt, egyre alacsonyabbra szállt…. Akkor esett le a tantusz, hogy hát a 400 ágyas klinikát felújítják, és most itt az u.n. „Honvédkórházban” van a sebészeti ügyelet. Még sosem láttam helit közelről leszállni, ráadásul egy zsebkendőnyi területre. Mit mondjak ? Félelmetes. Minden elismerésem a pilótáé. Ne legyen rá senkinek szüksége, hogy közelebbről megismerkedjen vele….