Gondolkodtam,
mivel is búcsúztassam én az évet ? Nem szeretek értékelgetni. Olyan volt,
amilyen és kész. Persze azért voltak ám szép napok, jó emlékek is a sok
bosszúság mellett és gyakori nyavalygásaim, fortyogásaim dacára….
(Valami
szépet szántam erre a napra, amiről úgy gondoltam, annak is ad valamennyi
élményt, aki a helyszínt nem ismeri. Jubilálós év volt az idei, a
Triglav-mászásomnak 25. évfordulója, s ezzel kapcsolatban azért az is szép
szám, hogy 10-szer jártam végig ezt a csodás vidéket – amit az ég különös
kegyének tartok. Továbbá úgy ügyeskedtem, hogy valami másféle, nem hétköznapi dolog is jusson mára. Pl. az, hogy a blogírás
kezdete óta ez a 3000. bejegyzésem....)
Kb.
3 héttel ezelőtt, a 3SAT tévécsatornámon volt egy álomszép film a Júlia
Alpokról s ebben külön hangsúlyt kapott a Bohinji tó, a Vogel felvonó és
minden, ami onnan látható. Gondoltam, no, ezzel fogom búcsúztatni én az óévet s
köszönteni az újat – még akkor is, ha a téma nem passzol az ünnephez, s ha
kedves olvasóim meg már unják az én Szlovénia-mániámat…
És
amikor ma reggel újra meg akartam nézni a videót, s megdöbbenve láttam, hogy
már levették és akárhogy kerestem, hasonló szépségűt sehol, de sehol nem
találtam.
Nem
számoltam, de 20-szor biztos végignéztem azt a filmet az elmúlt hetekben. Még
ha nem is az egészet, de azokat a részeket, ahol a kedvenc helyszíneim láthatók.
Nem is tudom igazán leírni, mit érzek, ha ottani képet/filmet látok. Olyasmi
ez, mint amikor valaki szerelmes és az imádottjáról akar mesélni. Hogy a
csudába is érthetné meg más, hogy neki még a csúnyasága is csodaszép ? Hogy
nincs olyan része, amit ne szeretne az
ember….
Rengeteg
ismerős kép/helyszín volt a filmben, mégis a
15.12 percnél sokáig és sokszor megállítottam a képet.
Pontosan
tudtam, hol állt az operatőr, amikor ezt a képsort készítette (a Vogelre
felvivő lanovka teraszán!) és természetesen
azt is tudtam, hogy hol van Uskovnica, s ott az a turistaház ahol aludtam,
ahonnan a csúcsra indultam. Tudtam mi
van a filmet készítő háta mögött, tudtam, hol van lent a parkoló és fent az
étterem, hogy hol kell jegyet váltani, vagy ha
lenézek a Bohinji tóra, tudom, hol van az a része, ahol a sziklák olyan
fantasztikusan visszatükröződnek a vízben. Tudom, hol a híd, alatta a
pisztrángok, hol áll a régi kicsi templom, hogy honnan indul felfelé a
turistaházhoz a földes kocsiút, hogy ne kelljen a makadámon hosszasan
körbetekeregni….
Minden,
minden képkocka „élőben” előttem volt – s ha nagyon elhagyom magam, tán még a
szél susogását is hallottam, mert én itt fent még nem voltam úgy, hogy ne járt
volna a csúcsok közt a levegő.
És
szemben, szemben ott áll a hatalmas,
csodálatos „3 fejű” óriásom (=Triglav) és én ott is jártam, és én ott
olyan, de olyan boldog voltam, hogy az a boldogság engem már soha többé nem fog
elhagyni. Bármi történjen velem, ha erre vissza tudok gondolni, el fog múlni
minden bajom/bánatom.
Tudom,
ezek a lelkesült szavak nektek nem sokat mondanak, bocsánat, ha untattam
valakit.
De
überelni nálam egy valamit nem lehet. Én ha csak meghallom a szót: „Szlovénia”
elvesztem a fejem, és elfelejtek mindent, ami rossz volt. Nincs nap, hogy ne
adnék hálát a Teremtőmnek azért, mert megmutatta nekem a Földnek ezt a darabkáját.
Azt
kívánom magamnak, hogy életem legutolsó percéig képes legyek megőrizni ezt az
érzést, ezeket a képeket.
Nektek
pedig azt kívánom, hogy legalább egy ilyen „szerelmet” megéljetek az életben !
Továbbá
a „szokásost”: jó egészséget, boldogságot, gondtalanságot, megértő szeretetet
és mindenféle jókat a következő esztendőre !
Ezek saját fotók:
A film készítői is ezzel a lanovkával mentek fel Erről a teraszról készültek a felvételek a filmben |
A Stara Fuzina-i völgy a tó K-i végével és Uskovnica |
Észak felé tekintve épp szemben látszik a Triglav |