Tudathasadásos
vagyok a téllel kapcsolatban. Egyrészt
nem szeretem a telet. Hideg van, fűteni kell. De ez a kisebb baj, hanem
ki is kell menni a lakásból és mint minden rendes öregember, én bizony már
félek az elcsúszástól, vagyis inkább annak esetleges következményétől. A
havazást is valahogy inkább csak meleg
szobából szeretem nézni és nem szeretnék hóviharba kerülni. Tudom én, hogy a mi
vidékünkön a normális az lenne, hogy 4 évszak legyen – habár ez mostanában
aztán már teljesen felborulni látszik – mégis inkább valahogy olyan helyen
szeretnék élni, ahol nincsenek szélsőségek. Ne legyen nyáron 40 fok és ne
legyen farkasordító hideg télen, mondjuk ónos esővel, hófúvással. Nem tudom,
van-e ilyen klíma valahol a Földön, de - ha már nem sikerülne az Alpokban hegyi
pásztorként újjászületnem - akkor egy ilyen paradicsomi helyen szeretnék élni.
Mindezektől
függetlenül viszont most találtam olyan képeket, melyekre azt mondom: Na, itt
azért pár éjszakát szívesen eltöltenék. Leírás a helyről és még sok kép látható
itt: http://toochee.postr.hu/cimke/iglu
Persze
itt sem a hó a vonzó, hanem a fészek-meleg iglu és főképp az, hogy üvegtetején
át csodálható az égbolt – netán még a sarki fény is. Nagyon szeretnék egyszer
sarki fényt eredetiben látni…
Igaz,
valószínű nem utasítanék vissza egy meghívást a chilei Atacama sivatag
obszervatóriumából sem….
Mindig is
elvarázsoltak az ég dolgai, volt időszak az életemben, amikor sok, (nem elvontan
tudományos, de rengeteg információt tartalmazó) csillagászattal foglalkozó könyvet olvastam. Ekkor kezdtem a
régi planetáriumba is járni. A szekrényem mélyén valahol meg is van a füzet,
telerajzolva a csillagképekkel, bolygónevek sokaságával, hihetetlennek tűnő
adatokkal, mondjuk, hogy mennyi idő alatt lehetne elérni (repülővel) a Földről
látható legfényesebb csillaghoz, a Szíriuszhoz (8,6 fényév). Vagy ilyesmikkel,
hogy pl. a „kánikula” szó a Szíriusz
latin nevéből (Canicula, azaz „kiskutya”) származik, mivel a mediterráneumban a
nyár beköszönte a Szíriusz felkeltével esik egybe.
Szeretem
a csillagokat. Olyan távlatokat nyitnak meg előttem, a fejemben, melyek nem
„emberi léptékűek” mondjuk olyanok, mint a mesék. Ahol minden lehetséges….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése