Kedves
barátomtól kaptam kiállítás-megnyitóra
invitálását, de úgy alakult, hogy egyrészt nem tudtam elmenni, másrészt,
már százszor megírtam: nem szeretem a megnyitókat (vagyis ezek közönségét).
A kiállítás
a Civil Közösségek Házában a Sétatéren van – ide nem szívesen járok, valahogy olyan, mint egy szellemház… Sehol
senki, ma még csak a takarítónő sem üdvözölt (délután mentem), de az irodaajtók
résnyire nyitva – szerintem, ha hónom alá kaptam volna egy képet, akkor azért
kijött volna valaki…
Engem
szörnyen zavar ez a helyzet, hogy bemegyek valahová megnézni egy kiállítást –
ami (természetesen és szokás szerint még csak véletlenül sincs kiplakátolva
sehol az utcán!) szóval bemegyek és mivel ügyes nagy kislány vagyok, szépen
egyedül körbejárom a termeket, felgyújtom a villanyt, megcsinálom a
fényképeimet és senki, de senki a világon rám nem néz, rám nem köszön…Én itt kifejezetten
rosszul érzem magam minden alakalommal, ahányszor ide bemegyek.
No mindegy,
ez az ellenszenv úgy tűnik maradandó
bennem – de a kiállításra kíváncsi voltam.
A képek
modernek – engem egyáltalán nem érintettek meg, nem tudnék egyet sem kiemelni
közülük, amire azt mondhatnám: ez tetszett. Persze ez ízlés dolga, biztos sokan
vannak, akik rajonganak az ilyesféle alkotásokért.(Bár megfordult a fejemben, hátha a helyszín van rám ilyen negatív hatással...?)
Fényképeket
csináltam, tán csak azért, hogy elhiggye az olvasó, tényleg jártam ott:
 |
| Mondom, sehol, senki.... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése