Vannak
napok, amikor az embernek nincs kedve beszélni se, írni se. Valójában legjobb
lenne egy jó puha takaró alá bebújni és egy hétig ott alatta aludni. Mivel
azonban ez megvalósíthatatlan, próbáltam
én magamnak valami másféle „takarót” keresni, ami alá elbújhatok. Nem
mondom, hogy sikerrel jártam. A téma nem új, sajnos azt a fajta megnyugvást,
békét, örömöt, amit hajdan az erdőjárás adott nekem, Lilivel együtt
elvesztettem. Ettől függetlenül folyton próbálkozom – de ma sem jött be.
Azért – dokumentálandó,
hogy itt a tavasz – mutatok pár képet a pécsbányatelepi gesztenyésből.
|
Bársonyos tüdőfű |
|
Illatos hunyor |
|
Ibolya |
|
Kankalin |
|
Rókalepke |
|
Óriásnünüke |
|
Korhadó törzs-maradék |
|
Ez se sokáig fog már állni... |
|
A kihalt öreg fák mellett újak nőnek |
|
Gesztenyési templom délutáni fényben... |
|
Széchenyi akna - összedőlésre várva.... |
|
Schroll akna emlékkő |
|
Egyszer volt, hol nem volt... |
Jó kis "takaró" ez. Kösz!
VálaszTörlésMindig orommel olvasom es nezem a fotoid,mikor Pecsett, vagy a kornyeken kalauzolsz bennunket.
VálaszTörlésNagyon kedves tavaszhirnokokre talaltal. :) kivanom,hogy csalodasod minel elobb enyhulni tudjon
Mindkettőtöknek:
VálaszTörlésma találtam egy jobb "takarót" - a példálózásnál maradva. A tegnapi tán picit rövid volt, vagy vékony. Ma egy jó vastag dunnát húztam magamra. El fogom mesélni, (ha lesz energiám még ma este megírni, ha nem, akkor holnap után) milyen volt ez alatt.
Röviden szólva: Jó volt !
Meglepett,hogy nem ígérték biztosra,de mégis elkészült a szemüvegem péntek délutánra. (Igaz, fizettem is érte "rendesen." ) Persze,minden relatív. Összegezve : "kullogok" az események után ... értsd : legalább elolvasom,de a kommenteléshez már kevesebb az időm. (...a kedvem -és ne bonyolítsam) Az is igaz,-olvasok "ezerrel !" (könyveket)
VálaszTörlés